Zsidó telepes siet Ciszjordániában a reggeli imára, ahol a Gázában fogva tartott túszok szabadulásáért könyörögnek.(Fotó: AP / Ohad Zwigenberg)
A nemzetközi közvélemény és a sajtó híradásai alapján valahogy az az érzetünk támadhat, hogy mi sem természetesebb, mint hogy a fennállása óta szinte folyamatosan háborúzó Izrael mérhetetlen sok tapasztalattal, fáradhatatlan erővel, folyamatos utánpótlással könnyedén vívja harcait. Megvédi a Vaskupola és az erős hadserege, civiljei pedig már rutinszerűen vonulnak fedezékbe minden egyes rakétatámadás esetén. Ha veszteségekről szó is esik, valahogy mindig ellenfele kerül fókuszba, éppen ezért kutya kötelessége – minden más országtól eltérően – úgy háborúzni, hogy az ellenfél civiljeire is neki kell vigyáznia. Legalábbis ez az elvárás vele szemben világszerte. De vajon mi a valóság? Mennyire viseli meg a folyamatos létbizonytalanság és háborús készenlét a közel-keleti miniállamot az október 7-ei terrortámadást követően?
Izrael gazdasága már jóval október 7-e előtt küszködött, többek között a pénzügyi nehézségek is hatással voltak az ország védelmi képességeire – állítja Yaron Zelekha izraeli közgazdász, aki nemrégiben a The Jerusalem Post és az Ono Academic College által indított Conversation Corner podcastsorozat egyik epizódjában beszélt azokról a nehézségekről, amelyek Izrael gazdaságát sújtják.
A professzor szerint az elmúlt 17 évben Izrael gazdaságának állapotában egy lassú romlás figyelhető meg. Ezt megelőzően, a gazdasági csúcs idején az ország egy főre jutó GDP-je elérte az Egyesült Államokénak a 62 százalékát, azóta azonban 50 százalék alá esett. Október 7-e ezt a romlást gyorsította fel: a palesztin–izraeli konfliktus eszkalációját követő első negyedévben Izrael GDP-je 20 százalékkal zsugorodott, ami az ország történetének legdrasztikusabb gazdasági visszaesése.
2024.07.19. (XXVIII/29)
