Az 1621-es első tél valóban gyilkos volt, és a plymouthi kolónia eredeti 102 telepese közül 51-el végzett. De aztán az első termésük már meghozta a hozzá fűzött reményeket. Hamar rájöttek, hogy itt ötször annyi termést tudnak megtermelni egy földterületen, mint ugyanekkora földterületen Angliában.
Úgy gondolták, hogy ezért hálát kell adniuk Istennek. Ezért tartották a hálaadást.
A barátságos Masszaszoit törzsfőnök 99 emberével érkezett az első hálaadásra, amely háromnapos ünneppé alakult.
„Játékokat játszottak. Fegyverekkel lövöldöztek. Versenyeket rendeztek, és igazán összekovácsolódtak.
Ez nagyon fontos, mert meg kell érteni, hogy mivel a zarándokok előtt érkeztek ide vadászok is, akik indiánokat fogtak el, és tettek rabszolgájukká, ezért volt egy kis ellenségeskedés” - magyarázta Leo Martin a plymouthi zarándokmúzeum vezetője a CBN-nek.
A dolgok egy ideig nagyon jól mentek, de aztán 1623-ban szárazság köszöntött be, amely azzal fenyegetett, hogy a plymouthi ültetvény és a közeli indián törzsek összes termését elpusztítja.
„Minden elsorvadt” - mondta Martin. „Így egy szerda reggel William Bradford kormányzó az embereihez fordult, és azt mondta:
„Térdre kell borulnunk, és meg kell kérdeznünk Istent, hogy mit csináltunk rosszul”
A telepesek rájöttek, hogy a kolóniájuk, sőt az életük is kockán forog. Reggel kilenckor imádkozni kezdtek hát a hőségben, egy felhő sem volt az égen. Délben még mindig semmilyen változást nem láttak, sem kettőkor,
majd négy órakor: egy kis felhő jelent meg közvetlenül az ültetvény felett. És hat órakor elkezdett esni az eső.
A csoda elkezdődött a település felett, de ahhoz, hogy a termés megmeneküljön, Istennek különleges esőt kellett adnia.
„És nem arra a fajta esőre gondolok, amihez Plymouthban hozzászoktunk: egy északkeleti esőre, amikor mindent elver.
Lágy, szelíd eső hullott a Plymouth ültetvényre két héten át, És a termés megmenekült”
- magyarázta Martin.
És itt nem ért véget a történet: amikor egy Hobbamock nevű közeli indián törzsfőnök végignézte ezt a csodát, hatalmas előrelépést hozott a keresztény zarándokokkal való kapcsolatokban.
Amikor látta, hogy mi történt, odament William Bradfordhoz, és azt mondta: "Billy, szeretem az Istenedet. Megmentette a termésedet."
Hobbamock keresztény lett. Ekkor építette fel a faluját a folyón túlra, a zarándokokkal szemben, három évvel érkezésük után, hogy közelebb legyen keresztény barátaihoz és keresztény Istenéhez.
Egyesek kritizálják a zarándokokat, hogy nem voltak olyan élénkek vagy aktívan tanúságot tevők, mint a mai evangéliumi keresztények. Ők azonban a hitük hiteles megélésével tanúskodtak Istenükről, ami kézzelfogható eredményeket hozott.
(CBN/Hetek)