Keleti Ágnes 1921. január 9-én született Budapesten. Édesapja a holokauszt áldozata lett. A Nemzeti Torna Egylet (NTE) színeiben kezdte meg a sportpályafutását. 18 évesen mutatkozott be a magyar válogatottban. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. A háborút Szalkszentmártonban, hamis papírokkal vészelte át. 1946-ban Balkán-játékokat nyert. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon a válogatott csapat tagja volt, de egy szalagszakadás miatt nem vehetett részt a versenyen.

Egy évvel később négy aranyérmet nyert a főiskolai világbajnokságon. Az 1952-es olimpián a talaj bajnoka volt, ezenkívül egy ezüst- és két bronzérmet nyert. 1954-ben felemás korláton világbajnokságot nyert.

Keleti 1956-ban három szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) és a kéziszercsapatban nyert olimpiát. Közvetlenül az '56-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt. Izraelben a nemzeti tornasport fejlődéséhez jelentősen hozzájárult. 1958-tól 1980-ig az izraeli tornászválogatott edzője, 1959-től 1960-ig az olasz tornászválogatott edzője volt. 1983-tól 1988-ig izraeli kluboknál edzősködött. 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt. Nemzetközi versenybíróként is dolgozott. 1990 óta egyre több időt tölt szülőhazájában, lényegében már Magyarországon élt. 2002-ben bekerült a Nemzetközi Gimnasztikai Dicsőségcsarnokba.

A finn Lydia Wideman halála óta (2019. április 13.) ő volt a legidősebb élő olimpiai bajnok.

2021. január 9-én ünnepelte 100. születésnapját, amely alkalomból Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke is felköszöntötte. A Magyar Sportújságírók Szövetsége életműdíjjal ismerte el pályafutását. 2021 januárjában róla nevezték el az UTE tornacsarnokát.

Egy héttel a 104. születésnapja előtt, 2025. január 2.-án hajnalban hunyt el.

(MTI/Hetek)

(MTI/Hetek)