Tamás Gáspár Miklós
– Éppen a magyar liberalizmus halála című előadás nyitányát láthatjuk.
Azaz a két neves férfiú hatalmi harcát. A fene megette az egészet. Nem is esik
jól beszélni róla, mert szomorú, ami történik. És mert fáj. Annak ellenére
szomorú, hogy már hosszú évekkel ezelőtt eltemettem ezt az ügyet.
Nem lehetséges, hogy a haldokló madárból egyszer csak újra főnixmadár lesz?
– Nem tudom. Persze 1914-ben is véget ért már valami hasonló, aztán hatvan
évvel később újra feltámadt, úgyhogy majd meglátjuk. Ezt kérdezze majd hatvan év
múlva.
Haraszti Miklós
– Az SZDSZ „elkisgazdásodásának” legújabb kűrje zajlik a szemünk előtt,
és látható, ki viselkedik csúnyán, etikátlanul. Olyan szituációba lavírozta
magát a párt, ahol is teljesen mindegy, kinek is van igaza, az, hogy ilyen belső
morális vita folyhat a pártban, ártalmas és veszélyes. Senki nem állítja, hogy
ezt a csalást Fodor Gábor szervezte – végső soron a szavazás titkossága miatt ez
bizonyíthatatlan is –, de ezzel a bizonytalan bizonyíthatatlansággal visszaélni,
és úgy tenni, mintha nem volna világos az, hogy az ő érdekében szervezték a
csalást – megdöbbentő. Hogy másképpen mondjam, a csalás Gábor érdekében történt,
de hogy ennek végső bizonyíthatatlanságát kihasználva felvetik Kóka
legitimitásának kérdését – nem elegáns. Látható, hogy most éppen nem népszerű
„ajánlat” az SZDSZ. Éppen ezért nem erkölcsös, hogy ezt a nehéz időszakot nem
egymás mellé felsorakozva próbálják átvészelni – egy kisebbségben lévő, de
helyes álláspont büszkeségét vállalva, egymást erősítve –, hanem kisstílű
hatalmi harcokba bonyolódnak. Valójában meg „csak” annyi történt, hogy T.
Asztalos Ildikó – Fodor Gábor feltétlen támogatója – bizonyítottan és
hidegvérrel a teljes megyére kiterjedő csalást szervezett.
Fotó: Vörös Szilárd
2008. 03. 28. (XII/13)
