Nemrég megkerült egy elveszettnek hitt Ady-kézirat, amelyben a költő arra a körkérdésre válaszol, hogy mely könyvek „állandó, vagy újra-újra visszatérő olvasmányai”, illetve mely könyvek gyakoroltak rá mély hatást? Ezt a két kérdést a Könyvtári Szemle szerkesztői elküldték az akkori magyar szellemi elit száz kiemelkedő tagjának – volt köztük író, költő, irodalmár, bölcsész és természettudós, valamint egyházi személy is –, és a válaszokat 1918 nyarán könyvben is megjelentették. (Ady válaszát innen már ismertük, most azonban az eredeti kézirat is meglett.)
A Könyvek könyve címmel épp száz éve megjelent kötet több szempontból is különleges, inspiráló olvasmány. A körkérdésre (akkori szóhasználattal: az ankétra) végül 87 válasz érkezett, a legkülönfélébb terjedelemben és műfajokban. Voltak, akik szigorúan csak a kedvenc olvasmányaik címeit sorolták fel, ám mások – a többség – személyes, elgondolkodtató, időnként önéletrajzi töredéknek, vallomásnak is beillő válaszokat küldött. Talán a legeredetibb Móricz Zsigmond volt, aki először humorosan „szakmai titoknak” minősítette a kedvenc könyvlistáját, majd megenyhülten egy gyerekkorára visszaemlékező novellát írt feleletképpen (lásd a keretes írásunkat). 
Háború után, mozi előtt
2018. 05.25. (XXII/21)
