A múlt héten komoly vihart kavarva lépett ki a Magyar Helsinki Bizottságból Mészáros István László. A Hetek erről a lépéséről és a népszavazás eredményéről is kérdezte az Országgyűlés emberi jogi bizottságának egykori SZDSZ-es alelnökét.

Hetedszer is módosíthatja a kormánytöbbség a 2012-ben hatályba lépett Alaptörvényt, ezúttal a kvótanépszavazás nyomán. A Jobbik korábban már javasolt egy, a most tervezetthez hasonló változtatást, de akkor azt a Fidesz elvetette.

A választásra jogosultak 43,88 százaléka vett részt a kötelező betelepítési kvótáról rendezett vasárnapi népszavazáson, de érvényesen alig több mint 40 százalékuk szavazott. Az eredmény komoly figyelmeztetés a Magyarországot hat éve kormányzó Fidesznek, ugyanakkor egyértelművé teszi: a magyarok nem akarnak kötelező betelepítési kvótát, és nem sok jóra számíthatnak azok a politikai erők, akik ezt nem veszik tudomásul.

Amire szükségünk van, az még több Európa, csak azzal ma már sehol nem lehet választásokat nyerni — így lehetne összefoglalni a pénteki pozsonyi csúcs hangulatát, ahol az uniós tagországok vezetői első alkalommal ültek össze a britek kilépése okozta sokk után, hogy megvitassák Európa jövőjét.

A Magyar Helsinki Bizottság a kvótanépszavazás meghekkelésére hívta fel a választókat: érvénytelen szavazatok leadásáért kampányol. Mint aki a korai időktől (a 90-es évek elejétől) a Bizottság tagja vagyok, és előtte részt vettem az ellenzéki Független Jogvédő Szolgálat munkájában is, ezt az akciót több szempontból is súlyosan aggályosnak, hitelrontónak és elfogadhatatlannak tartom:

A kormánynak eddig nem sikerült megosztania a Tanítanék Mozgalmat, de most úgy tűnik, a kvótakampány viharában eljutnak a kenyértörésig. Pukli István bejelentette, hogy kilép a Tanítanék Mozgalomból, mert helyteleníti, hogy a Tanítanék szervezetileg csatlakozik a népszavazás bojkottját propagáló szeptember 30-ai tüntetéshez.

A közel száz magyarországi robbantás elkövetőinek többsége nem került kézre. A feltárt indítékok között jellemző a politikai, a rasszista, a maffiatípusú, illetve a terrorista szál, és egyértelműen behatárolható a robbantások korszaka.

A legutóbb 2015 szeptemberében írtam a Hetekben a migrációs krízis európai és magyar politikára gyakorolt hatásáról (A baloldal válsága. Hetek, 2015. szeptember 18.). Ekkor úgy láttam: ha a baloldal nem néz szembe ennek a kérdésnek a súlyával, akkor nagyon könnyen elveszítheti a 2014 után megmaradt támogatóit is.

A köznevelési törvényben 2011-ben elfogadott iskolai közösségi szolgálat [BM1] elsősorban élménypedagógiai alapon igyekszik a társadalmi problémák iránt fogékonyabbá tenni a 14-18 éves korosztályt. Bodó Mártonnal, az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet munkatársával, az IKSZ témafelelősével beszélgettünk.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt viccesnek látszó, valójában teljesen komoly kampányt folytat, amikor azt mondja, hülye kérdésre csak hülye választ adható, és adják is a hülyébbnél hülyébb válaszokat. Kampányuk a tét nagyságát tekintve felelőtlen; tartalma nagyjából megegyezik a baloldali és liberális pártok álláspontjával, csak a kétfarkúak sokkal szellemesebbek, mint a középső ujjukkal beintő minipártok.Igazuk lenne? Tényleg hülye a kérdés? Augusztus közepén ezt írta a HVG nyomtatott változata:„Az Európai Bizottság azt terjesztette elő, hogy a közösségi menekültpolitika két legfontosabb jogszabályát – a befogadás, illetve elutasítás kritériumait és az azt megelőző eljárást – a jövőben nem irányelvekben, hanem úgynevezett közösségi rendeletekben célszerű szabályozni, amelyek közvetlenül, a nemzeti parlamenteken való átfuttatás nélkül hatályosak valamennyi tagállamban. A referendumkérdést illetően annyi tény, hogy – persze nem bevándorlók, hanem menedékkérők esetében – az új uniós rendszer valóban kiiktatná a magyar parlamentet a menekültügyi szabályozásból.”A HVG nem vádolható kormánypárti elfogultsággal. A cikkből világosan kiderül, hogy léteznek olyan tervek, amelyek „kiiktatnák a magyar parlamentet” ezen a területen.Igaza van akkor a kétfarkú kutyáknak és az otrombán beintőknek? Hülyeség a kérdés? Nem, nem hülyeség, és a kritikusoknak egyértelműen nincs igazuk. Hogy hazudnak-e vagy csak nem olvasnak HVG-t, azt nem tudom.De miért is baj az, ha a magyar parlamentet kiiktatják ezen a területen? Hiszen amúgy is velejéig romlott intézmény, gondolják sokan, nem lenne jobb, ha hivatottabbak döntenének ezekben az ügyekben?Elsősorban azért nagy baj ez, mert ez súlyos támadás a nemzeti szuverenitás ellen, a nemzeti szuverenitás meg a demokrácia lényeges biztosítéka.Roger Scruton angol konzervatív filozófusnak magyarul is megjelent egy könyveA nemzetek szükségességéről címmel, Egedy Gergely eszmetörténész így jellemzi ezt az írást:„Scruton abból indul ki, hogy a demokrácia a nemzeti hűségnek köszönheti létét – ez teszi lehetővé az állampolgári státust, »amely a nemzeti joghatóság legfőbb ajándéka, és amelyből a Nyugaton uralkodó béke, törvényesség és jólét fakad.« Az angol gondolkodó elismeri, hogy nem a nemzet a társadalmi tagság egyetlen lehetséges formája, viszont ez az egyetlen tagsági forma szerinte, amely bizonyítani tudta képességét a demokrácia és törvényesség fenntartására.” (Egy brit konzervatív a nemzetállam erényeiről, grotius.hu)Egy másik tanulmányában is ír Egedy ugyanerről a könyvről:„Az uniós kísérlet kezdeményezői szívesen hivatkoznak arra – a nemzetállamot vádolva a két világháború kirobbanásáért – , hogy tartós békét csak valamiféle Európai Egyesült Államok lenne képes biztosítani. Ennek során azonban elkövetik azt a hibát, hogy összekeverik a nemzetállamok »rendes állapotát« »beteges elfajulásaikkal«. Scruton ennek kapcsán felidézi a szellemes író, Chesterton szavait: azért elítélni a hazafiságot, mert az emberek néha emiatt háborúznak, annyi, mint elítélni a szerelmet azért, mert egyesek időnként szerelemből ölnek… A nacionalizmus a beteg nemzeti hűség tünete, nem a normális állapot” – szögezi le ezzel kapcsolatban a szerző. És felhívja a figyelmet egy roppant lényeges, a nemzet ügyében ritkán kiemelt vonatkozásra, nevezetesen arra, hogy „sokak vélekedésével ellentétben »a nemzeti többes szám első személy eredendően türelmes a mássággal szemben, ellentétben azzal, ahogyan a törzs és vallás teszi.«  (…) A nacionalizmus valójában távol áll az igazi nemzeti hűségtől, és nem más – fogalmazza meg Scruton – , mint területi köntösbe öltöztetett vallási hűség.” (A nemzetállam dicsérete, Magyar Szemle, XV. évf. 5-6. szám)Scruton maga ezt így fejezi ki összefoglalóan könyvében:„Mi, európaiak történelmi fordulóponthoz érkeztünk. Parlamentjeink és jogrendszerünk még mindig rendelkeznek területi szuverenitással… A nacionalizmus a beteg nemzeti hűség tünete, nem a normális állapot. Ki érezte magát veszélyeztetve Európában a nemzeti hűség spanyol, olasz, norvég, cseh vagy lengyel formája által, és ki irigyelné e népektől a saját területhez, kormányzathoz és szuverenitáshoz való jogot? A lengyelek, a csehek és a magyarok úgy határoztak, hogy csatlakoznak az Európai Unióhoz: de nem azért, hogy elvessék nemzeti szuverenitásukat, hanem azért, mert azt hitték, visszanyerésének ez a legjobb módja. Megítélésem szerint tévedtek. De ezt csak később fogják belátni, amikor már késő lesz.”Nos, talán még nem késő, meg kell védenünk a szuverenitásunkat, ennek egy fontos lépése a nem szavazat a népszavazáson. Talán Scruton téved, és meg lehet őrizni nemzeti önállóságunkat (ami a demokrácia egyik biztosítéka is) az unión belül is.

A múlt vasárnap 87 éves korában meghalt Csoóri Sándor személyében a 20. század  magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja távozott közülünk.

Sokasodnak a problémák oktatásügyben, miközben viszonylagos csend honol a Tanítanék Mozgalom háza táján. Legfeljebb az keltett némi zavart nemrég, hogy a mozgalom képviselői a Magyar Időknek adott nyilatkozatukban kifejtették: nem a kormánybuktatás a céljuk, és nem szeretnének baloldali fordulatot sem. Ugyanakkor a kormánnyal való egyeztetés is lehetetlennek lát­szik, így sokakban felmerül a kérdés, hogyan tovább.

A nyári szünetben sem maradt hír nélkül a politikai bulvárra fogékony közönség: Volner János „bozótügye”, a szintén jobbikos Kulcsár Gergely fiatalkorú szeretőjének története, az Együttes Juhász Péter élettársának elköltözése és a pár korábbi nizzai nyaralása, a jegybankelnök Matolcsy György válása és állítólagos szeretője hetekre elégséges munícióval látta el a pártokat és a mögöttük álló sajtót. De meddig tekinthetők a hírek a magánszféra részének? És mennyiben érdeklik a társadalmat az erkölcsi megfontolások?

Mintha fordulat lenne érzékelhető egyes korrupciógyanús ügyekben a Fidesz háza táján. Úgy tűnik, néhány védhetetlen ügy főszereplőjének beáldozása befelé is üzenet értékkel bír: már nem mentenek meg mindenkit.

Fokozódik a migrációs nyomás a Vajdaságban, ahol az elmúlt hetekben tovább nőtt az illegális bevándorlók száma. A krízis súlyosbodásának jeleként a helyi lakosság több városban is tiltakozó akciókba kezdett. Ha a helyzet nem változik, forró őszre kell felkészülnie déli szomszédunknak.

„A jobboldal teljes szellemi erejének felvonulása” — jellemezte még 2007-ben Orbán Viktor az apró Somogy megyei faluban, Kötcsén tartott Polgári Pikniket, ahol a Fidesz politikai, gazdasági és szellemi holdudvara jön össze, hogy kötetlen formában meghallgassa elnökük terveit a jövőre vonatkozóan. Bár a rendezvény hivatalosan zártkörű, a miniszterelnök beszéde rendszerint kiköt valamelyik jobboldali médiumnál, ami idén a PestiSrácok.hu portálja lett, a fő témája pedig természetesen a közelgő kvótanépszavazás volt.

A határon túli szavazatokon is múlhat az október 2-ára kiírt kvótanépszavazás érvényessége, ezért megkezdődött a határon túl élő állampolgárok mozgósítása is. A referendumon csak a romániai és a szerbiai magyarok szavazhatnak, mert Szlovákiában és Ukrajnában tiltott a kettős állampolgárság.

A Széchenyinek tulajdonított mondás szerint minden közösségnek olyan vezetője van, amilyet megérdemel. Nos, Gyömrő városa vasárnap meggyőző fölénnyel választotta újra polgármesterré azt a Gyenes Leventét, aki köztörvényes bűnügye miatt volt kénytelen lemondani a nyáron. És akiről korábban pornó­­képek jelentek meg az interneten, melyek némelyikén valamilyen fehér port szív fel az orrába. Újraválasztásával Gyenes kisebb kormányon belüli vihart is generált.

Soros, ha rajta múlna, gigantikus összegeket költene a többnyire illiberális, intoleráns és antiszemita közegből érkező menekültek végleges letelepítésére és integrálására, nem pedig a migráció okainak legalább részbeni kezelésére, a menekülttáborokban meghúzódó milliók mielőbbi hazaköltöztetésének előmozdítására.