Ez a kisváros, amely az Oswiecim nevet viseli, hat éven keresztül a Lengyelországot megszálló németek akaratából a Harmadik Birodalomhoz volt csatolva. A települést Auschwitznak nevezték át a mindent árjásítani akaró nácik – ezen a néven lett a gonoszság olyan szinonimája és szimbóluma, ami ma is megrendíti azokat, akik odalátogatnak. Ha ma bárhol elhangzik a holokauszt szó, akkor az európai kultúrát és történelmet ismerők azonnal az auschwitzi táborra gondolnak. Így van ez akkor is, ha a holokauszt áldozatainak többségét nem itt ölték meg. Ugyanakkor ebben a táborban gyilkolták meg a legtöbb zsidót. Összeurópai szimbólummá vált Auschwitz, mert ellentétben a többi megsemmisítő táborral, ahol főként a kelet-európai, galíciai úgynevezett ostjudeneket ölték, Auschwitzba Európa minden részéből érkeztek a transzportok.
Norvégiától Görögországig, Ukrajnától Franciaországig nincs olyan európai ország a németekkel szövetséges vagy az általuk megszállt államok közül, ahonnét ne deportáltak volna zsidókat Auschwitzba. Egy bűn miatt: mert megszülettek. Egy célból: hogy meggyilkolják őket. Nem csoda, hogy ez a lengyelországi kisvárosban létrehozott halálgyár szimbólummá vált. Nem csupán a holokauszt, hanem az európai kultúra bukásának szimbóluma is. Kontinensünk azóta már nem ugyanaz, mint előtte volt. Európa kultúrája, műveltsége és technikai fejlettsége nem tudta megakadályozni ezt a népirtást, legfeljebb kiszolgálni azt. Erre is emlékeznünk kell január 27-én, a tábor felszabadulásának évfordulóján, amelyet az ENSZ 2005 óta a holokauszt nemzetközi emléknapjává emelt.
2020.01.24. (XXIV/04)
