Salamon Berkowitz hároméves volt, amikor szüleivel
Magyarországról az Egyesült Államokba költözött. Egyetemi
tanulmányai mellett bútorkereskedoként dolgozott, majd
megvásárolta a céget, amely például 1996-ban 300 millió
dolláros - azaz mintegy 70 milliárd forint - évi forgalmat
bonyolított le. Salamon huszonhét éves volt, amikor Ford
elnök már jelölte az amerikai kisvállalkozások
szövetségének vezetoségébe. Tulajdonosa volt divatcégnek,
légitársaságnak, kereskedelmi cégeknek. Magyarországon a
Traubi Hungária Rt. tulajdonosa.
- Berkowitz úr, mikor és miért hagyta el
Magyarországot és hogyan boldogult az "Újvilágban"
?
- A családom az erdélyi Szatmárról származik és a II.
világháború alatt költöztünk Magyarországra, mert
édesanyám családja Debrecenbol származott, majd 1951-ben
emigráltunk az Egyesült Államokba. Amikor elhagytuk az
országot, apám több mint egymillió üres almásrekeszt
hagyott itt, o ugyanis alma-nagykereskedo volt, a családja a
háború elott friss élelmiszerrel kereskedett - leginkább
almával és szilvával. Az Egyesült Államokban a családomnak
sikerült újra létrehoznia egy kiterjedt és virágzó
vállalkozást, jelenleg nagyon sok helyen vannak vállalataink,
az USA-ban, Izraelben, Dél-Amerikában, a Távol-Keleten, nagyon
sok helyen jelen vagyunk, a bankszakmától kezdve az iparig. A
család vállalatainak a vezetoje apám volt egészen haláláig,
azóta én vezetem a Salamon and Companyt.
- Miért költözött Magyarországra?
- 1988-ban jöttem vissza, még a változások elott, érdekelt
az úgynevezett magyar "szellemi vagyon" és volt
néhány potenciális jó befektetés, leginkább a
biotechnológia területén. Emellett volt személyes oka is a
visszatérésemnek: létre akartam hozni a kárpótlásnak egy
olyan formáját, melynek során támogatjuk azokat a
személyeket, akik az apáik vagy nagyapáik üzleteit,
vállalkozásait szeretnék újra felépíteni. Olyan embereket
akartam és akarok meggyozni, hogy fektessenek be
Magyarországon, akik már bizonyítottak az Egyesült
Államokban, és akiknek sikeres és virágzó vállalkozásaik
vannak.
- Az Egyesült Államokból érkezve milyennek látta az
üzleti élet stílusát az éppen rendszert váltó
Magyarországon?
- Már akkor volt egyfajta üzleti atmoszféra Magyarországon.
Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy az üzleti élet még nagyon
kiforratlan és nagyon bonyolult. Ennek oka, hogy
Magyarországnak nagyon hirtelen kellett megtennie az elso
lépéseket a piacgazdaság útján, emellett azonban az ország
sokkal felkészültebb volt a nyugati típusú gazdasági
életre, mint a környezo volt szocialista országok. Most tíz
évvel késobb ha visszatekintek, azt gondolom, hogy
Magyarország eroteljesen haladt a piacgazdaság útján,
ugyanakkor még nagyon sok tennivaló hátramaradt.
- Az önnel készült beszélgetésekben hangsúlyozni
szokta, hogy ortodox zsidó amerikai befekteto. Mit jelent ez
önnek, mint üzletembernek?
- Számomra az üzlet is a hagyomány része. Életszemléletünk
fontos eleme az, hogy az önellátás, a saját magunk lábán
való megállás után támogatjuk és fejlesztjük azt a
közösséget, illetve környezetet, amelyhez tartozunk. Ez
egyébként saját boldogulásunkra is visszahat. Példaként: a
New Yorkban, Chicagóban, Torontóban élo ortodox zsidó
közösségek saját maguk építették fel iskoláikat,
zsinagógáikat, nem állami pénzbol vagy támogatásból.
Fontosnak tartom, hogy a tanulás és a kemény munka után a
sikereinket visszaforgassuk a közösségbe, a társadalomba.
Ezért támogattuk például Magyarországon a Vöröskeresztet,
a beteg gyermekeket gyógyító intézeteket, a vakok
intézetét, rákos gyerekek intézetét, mert meg akarjuk
mutatni a társadalomnak, hogy ez a járható út.
Másrészt szerintem a vallási közösségeket a tagoknak kell
fenntartaniuk, nem pedig az államnak. Az Egyesült Államokban
ez az elv, az állam és egyház szétválasztásának elve
kiválóan muködik. Ez - az önfenntartás - egyetlen módja
annak, hogy sikeres országot építsünk fel. Mi ragaszkodunk
ehhez az életszemlélethez és a hagyományainkhoz, ez jellemzi
a hétköznapi és az üzleti életünket is.
- Mondana konkrét példát?
- Az Egyesült Államokban például a magyar ortodox zsidók
érték el, hogy a munkahét öt napos legyen, mert meg akarták
tartani a szombatot és ehhez nagyon ragaszkodtak. A
nagybátyám, Joe Pasternak, aki híres filmproducer volt a Metro
Goldwyn Mayer filmgyárban azt mondta egyszer apámnak: mikor
hagytok fel ezekkel az ósdi hagyományokkal? Felejtsétek el,
ennek nincs jövoje, ez elégett a gázkamrákban. Erre apám azt
mondta: "Joe, kifelé!" Apám kirúgta, s azt mondta,
hogy "ne próbáld ezzel a fiamat megkörnyékezni".
Onnan tudom a sztorit, hogy Pasternak elmesélte, mert alkalmazni
akart a filmgyárban, mert jó tenorhangom volt. De tudja mit,
apámnak volt igaza, mi még itt is a fejünkön viseljük a
jármülkét, az irodáinkban nincsenek miniszoknyák és
becsülnek minket az emberek.
Tudja, a kivándorolt ortodox zsidók Magyarország nagyon
befolyásos lobbistái az Egyesült Államokban. Szinte
mindenüket elvesztették a holocaust idején, mégis szeretik
ezt az országot, a kinti zsinagógáink mindegyike magyar
falvakról és városokról van elnevezve, Debrecenrol,
Nyíregyházáról, Hajdúböszörményrol.
- Térjünk vissza az üzletre, ha jól tudom, a
Traubi-üzletbe szinte véletlenül került bele.
- Igen ez igaz, 1992-ben kértek fel bennünket, hogy a
Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) privatizációjakor
támogassuk az egyik pályázót. A pályázó az utolsó
pillanatban visszalépett az üzlettol, de én már aláírtam
egy szerzodést, ezért nem léphettem vissza. A pályázatot
végül megnyertük, így vásároltuk meg az üzemet.
- Már az induláskor voltak problémáik.
- 1992 októberében írtuk alá a szerzodést, az üzem és a
vagyon átadása azonban csak 93 február közepén történt
meg, tehát öt hónappal késobb. A vagyon egy részét ezalatt
az ido alatt "eladták". Az információkat az
államtól kaptam és nem voltak tapasztalataim az állammal
való üzletkötésben, és nem tudtam, hogy ki képviseli az
államot az üzletben. Mikor megtudtam, rájöttem, hogy
valójában neki sem volt privatizációs tapasztalata, nem volt
mindenrol információja. A vásárláskor például pecsétes
papírt kaptunk arról, hogy nincsen jelzálog az üzemen,
késobb kiderült, hogy mégiscsak volt. Amikor átvettük az
üzemet, akkor szembesültünk azzal, hogy mi nem egészen ezért
fizettünk, az üvegek egy része használhatatlan volt,
ráadásul az aromák szavatossága is lejárt.
Volt egy csoport a menedzsmentben, akik korábban leselejtezték
az üzem egyik töltosorát 2000 márkáért, késobb pedig
megvásároltatták a vállalattal ugyanezt 170 ezerért. Késobb
még voltak gondjaink ezzel a társasággal, mert egy napon
eljöttek és leszereltették a töltosort és felszólítottak
minket, hogy fizessünk az eddigi használatért. Mi nem is
tudtuk, hogy valójában mi nem tulajdonosai, hanem bérloi
voltunk ennek az eszköznek, mindemellett a töltosort 80
százalékban a BÁG használta és csak az adásvétel után
használtuk mi. Ennek ellenére velünk a teljes használat
árát akarták kifizettetni.
Bíróság elé került a dolog és a megfelelo dokumentáció
hiányában az ítélet ránk nézve kedvezotlen volt,
fellebbezni azonban nem volt lehetoségünk, mert titokzatos
módon a bírósági ítéletrol szóló levelet sohasem kaptuk
meg. Jelenleg a kezünkben van a megfelelo dokumentáció és a
bíróság helyt adott a perújítás iránti kérelmünknek.
A szerzodésnek volt egy olyan pontja is, hogyha a Warimpextol (a
cégrol keretes írásunkban olvashatnak - a szerk.) megveszünk
egy bizonyos mennyiségu aromát, akkor a Traubi védjegy
tulajdonjoga ránk száll, de akkor is ránk száll, hogyha nem
szállítják le nekünk a megrendelt aromát. A Warimpex végül
is nem szállított, a védjegy tulajdona tehát elvileg ránk
szállt. Ekkor derült ki, hogy a Traubi márka Magyarországon
nincs is bejegyezve, az általunk vásárolt védjegy nem is volt
a Warimpexé. Mikor ezt megtudtuk, beadtuk a kérelmünket a
szabadalmi hivatalba, hogy jegyezzenek be minket, mint a Traubi
név tulajdonosait, ezt nem tették meg, hanem elfogadták a
Warimpex utánunk benyújtott bejegyzési kérelmét mondván,
hogy egyrészt a szabadalmi hivatalt nem köti az idorendi
sorrend, másrészt a Warimpex elsobbséget élvez, mert
nemzetközi piacon már tulajdonosa a Traubi védjegynek. Ez nem
volt igaz, mert a Warimpex nem használta a Traubi nevet a
nemzetközi piacokon és ezért öt év után automatikusan
törölték a bejegyzésüket. A védjegy vita tehát abból
fakad, hogy a Badacsonyi Állami Gazdaság, aki a Traubi
magyarországi gyártója és a Traubi sikerének létrehozója
volt, elfelejtette bejegyeztetni a Traubi nevet Magyarországon.
- A védjegy kérdésrol az újságok csak 1995 körül
kezdtek írni.
- A kérdés 1995 körül vált élessé a Debreceni Állami
Gazdaság (DÁG) privatizálása után. A debreceniek ugyanis
szintén palackoztak Traubisodát, a Badacsonyból kapott licensz
és aroma segítségével, onnan kapott üvegekbe. A DÁG
privatizálásakor azonban a Warimpex ismét eladta a védjegyet,
ezúttal a DÁG-ot privatizáló cégnek. A privatizálás elott
a Debreceni Állami Gazdaság 1 millió kétszázezer üvegünket
bérelte, ennek az értéke körülbelül 60 millió forint volt.
Az új tulajdonostól kaptunk egy levelet, hogy 72 órán belül
szállítsuk el az üvegeinket, mert nem tudja tovább tárolni.
Ennyi üveg elszállításához több hétre van szükség, mi
mégis elküldtünk két teherautót, hogy megkezdjük az
elszállítást. Ennek ellenére nem kaptunk vissza egy üveget
sem, mivel azokat idoközben zúzott üvegként
értékesítették 3 millió forintért. Ezt a pénzt sem kaptuk
meg. Végül kiderült, hogy mi lett az üvegeink sorsa,
megtaláltuk ugyanis oket az üzletekben és Traubi volt benne,
csakhogy nem mi palackoztuk és nem is a mi nevünk alatt jelent
meg, az üvegeken viszont továbbra is az állt: Badacsonyi
Állami Gazdaság.
- Most hol áll hivatalosan ez az ügy?
- Az üzem tulajdonjogának kérdése ez évben megoldódott -
ezt ünnepeltük Balatonvilágoson július 13-án az Egyesült
Államok és Magyarország zászlóinak felvonásával - a
védjegy tulajdonlásának a vitája még tart, a használati jog
viszont egyértelmuen a mienk.
- Ennyi tapasztalattal milyennek látja a magyar gazdaság
jelenlegi állapotát ?
- Véleményem szerint sokkal jobban szét kellene választani a
gazdasági életet az államtól, mert jelen pillanatban túl
nagy az összefonódás a politika és a gazdaság között.
Emiatt kicsit aggódom, hogy elveszít az ország egy jó
lehetoséget, elveszítik a vezetok az emberek bizalmát és
lelkesedését a piacgazdaság iránt. Nagyon sokan, akik 30
évnél idosebbek, azt mondják, hogy régebben jobb volt. Ha
tényleg változást akarnak elérni, akkor meg kell találni a
módját, hogy az emberek lelkesedését ébren tartsák és
ebben a médiának nagyon fontos szerepe van. Jelen pillanatban
azonban az újságokban rengeteg negatív dolgot olvashatunk, az
ország sarát. Az újságoknak azonban a sikerrol is kellene
beszélniük és a sikeres példákat, a jó eredményeket
kellene bemutatniuk. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország
elinduljon a siker útján. Azt gondolom, hogy a sok probléma
mellett - amivel az elmúlt 6-7 évben szembesültünk - a Traubi
egy sikertörténet: több mint 300 embernek adunk munkát, de
emellett mi vagyunk a legnagyobb szolofelvásárlók a badacsonyi
régióban.
- Milyen lehetoségeket lát a gazdasági fejlodésre?
- Nagyon nagy intelligencia van ebben az országban. Emellett
azonban nagyon nagy adag keseruség is és sok a depressziós
ember. És nincsen jó jövokép a fiatalok elott,
"fejesek" akarnak lenni, mindegyikük egy nagy
luxusautóban akar ülni és mászkálni a világ körül. Azt
kell nekik megtanítanunk, hogy tanuljanak, dolgozzanak és
hozzanak létre értékeket. Építsenek gyárakat, termeljenek
és produkáljanak. Ez a jövo.
- Mi a véleménye Magyarország európai
integrációjáról?
- Véleményem szerint Magyarország nincs még felkészülve
Európára, a gazdaságunk nagyon távol áll az európai
típusú gazdaságtól, nem áll távol azonban az amerikai
gazdasági szemlélettol. Valójában az amerikai gazdasághoz
kéne igazodnunk. Az Egyesült Államok a világ egyedüli
valódi demokratikus állama, és a világ vezetoje, miért ne az
USA-t kövessük. Nézzük meg azokat az embereket, akik
Magyarországról semmi nélkül mentek el, és 40 év alatt 500
milliárd dollárt halmoztak fel. Tízszeresét az ország
összvagyonának. Más problémát is érzek itt: a mezogazdaság
potenciális húzóágazata lehetne Magyarországnak, jelenleg
azonban minden mást támogatnak, csak a mezogazdaságot nem.
Nekünk a mezogazdaságot támogatnunk kell, mi nem vagyunk
Korea, nem vagyunk Japán, az egy teljesen más kultúra.
- Ön gazdag ember, lakhatna gazdagabb helyen is. Miért él
mégis Magyarországon, miért választja inkább a
konfliktusokat?
- Valóban lakhatnék a világ bármely más pontján és még
dolgoznom sem kellene, de nemcsak nekem, hanem még az
unokáimnak sem. Azért választom mégis Magyarországot, mert
szeretném ha olyan vállalkozást tudnék felépíteni, amire
nagyapám is büszke lenne.
A Traubisodát 1971-ben kezdte el gyártani a Badacsonyi
Állami Gazdaság és azonnal sikeressé vált a korábban
többnyire csak Bambit forgalmazó hazai üdítoital-piacon. A
kezdetben három forintos áron piacra került Traubi
"befutása" után, mivel a BÁG nem gyozte teljesíteni
a megnövekedett igényeket, az üdítot - a BÁG üvegeit és
gyártási technológiáját felhasználva - a Debreceni,
Kunbajai és Csányi Állami Gazdaságban is palackozták. Az
üdíto egyik alapanyagát, az aromát a Badacsonyi Állami
Gazdaság a magyar állami importcég, a Monimpex
közvetítésével borért vásárolta Lenz Moser ausztriai
borkereskedotol egészen 1986-ig. 1986-ra Lenz Moser tönkrement,
és ezek után az aroma a Warimpex AG osztrák cég révén
jutott Magyarországra. A rendszerváltás kezdetére a BÁG és
a Traubi-üzem is a csod szélére került, ekkor vásárolta meg
a céget a Salamon Berkowitz tulajdonában lévo Centrals Kft.
250 millió forintért. A privatizáció "hajnalán"
kötött szerzodések hiányosságai miatt Salamon Berkowitz és
a Centralsból idoközben Traubi Rt.-vé alakult cég csak ez
évben vált hivatalosan is teljes jogú tulajdonosává a
balatonvilágosi üzemnek, amit a cég az Egyesült Államok és
Magyarország zászlóinak felvonásával ünnepelt július
13-án.
1999. 08. 07. (III/31)
