A zuhanás utolsó másodpercei

Krauth Péter főpilóta az első botkormány mögött. "Készülök a megoldhatatlan helyzetekre" Fotók: Somorjai L.

– Már négy-öt éves koromban a repülőket csodáltam a levegőben, és oda vágytam; teltek-múltak az évek, harmadikos gimnazista voltam, mikor vitorlázó repülőt vezettem, 22 éves koromban a Malév pilótája,
27 évesen pedig főpilótája lettem.

– Én úgy ismertelek meg téged, mint magánpilótát, mint bizniszpilótát.

– Huszonkét éve vagyok a Malévnál, ez a főállásom, a kis magánrepülőgépek vezetése ma már szinte csak szórakozás. Nálam ma Magyarországon jobban megfizetett pilóta alig van, megtehetem azt a luxust, hogy ne pénzért dolgozzak.

– Mindig is sztárgázsit kaptál?

– Nem erről van szó. Még a szocializmus idején végrehajtott csempészi manővereimnek az eredménye. Amíg mások kocsival jártak Bécsbe és máshova, én repülővel tettem ugyanezt, és nem Bécsbe. Abból éltünk páran, hogy le volt zárva a határ, az emberek nem tudtak kimenni Nyugatra, mi kimentünk, és mindent behoztunk, ami itt nem volt. De foglalkoztam repülőgépimporttal, azonkívül készítettem hajót magamnak, régi motorokat, autókat, mert veteránautó-gyűjtő is vagyok, és szeretek repülőmatuzsálemeket felújítani, és repülni velük. Rákosi kormányrepülőgépét is most hozom rendbe egy stábbal, augusztusban beindítjuk. Várszegi gépeit is én vezettem, meg egy rakás repülőgépet hoztam be az országba, sőt hozok a mai napig is. Tulajdonképpen mindenem megvan.

– Várszegi alatt Várszegi Gábort érted?

– Igen, az ő pilótája voltam félállásban öt évig.

– Miért hagytad ott?

– Mikor Gábornál dolgoztam, abban az időben a Malévnál viszonylag gyenge volt a pilóták terhelése, mert sokan voltunk. Később hirtelen megnőtt a járatok száma, és így már nem tudták tovább biztosítani nekem a félmunkaidőt; kérték, menjek vissza teljes állásba.

– Nem jártál volna jobban Várszeginél?

– Én hosszú távon gondolkozom, és a Malév egy nyugdíjas állás, aztán van szakmai presztízs is, tehát az ember szeretne a csúcson lenni. Én nem hinném, hogy Gábor valaha is fog olyan gépet venni, amivel én a csúcson lehetnék. Mondjuk most is komoly gépe van, egy nyolcszemélyes jet, és gyakorlatilag ugyanazt kell csinálni mint egy utasszállítón. De mégis-csak egy több száz személyes utasszállító az, ami ennek a szakmának a csúcsa. És talán nyugodtabb is. A kisgépekkel a bizniszrepülés állandó készenlétet és bizonytalanságot jelent.

– Több száz utast vinni egy óriásgépen nyugodtabb és biztonságosabb, mint egy kis gépen nyolcat?

– Sokkal biztonságosabb. Már rep-technikailag is, mert ott kiszolgálnak, ott mindent biztosítanak, és mindent alám tesznek, nekem szinte csak döntéseket kell hozni, és végre kell hajtani az útvonalat. A bizniszrepüléseken mindent magamnak kell előkészítenem, biztosítanom, értem ez alatt a navigációt, a meteorológiát, a cateringet, mindent.

– Viszont megfizetik.

– Abszolút nem, töredékét kapjuk annak, amit a Malévnál. Akik kisgépes repülésben gazdag embereknek repülnek, azért teszik, mert nincs más lehetőségük, de kivétel nélkül mindenki a Malévhoz vágyik. A sorrend mindig fordított. Mindenki repül mindenen, mert pilóta akar lenni, és ha nem fizetnek egy fillért sem, akkor is repül. Ez a nagy, színes gép például László atyáé.