Sváb József, Vizsoly polgármestere. Nem basáskodik Fotók: Lőrincz Balázs
Nagyjából ekkora a társadalmi különbségek százalékos aránya a faluban; ekkora esélye van az itt élő roma közösségnek a kitörésre; és ehhez az értékhez közelít a normatív támogatáson kívül juttatott állami pénzösszeg is – felfelé kerekítve.
A falun befelé haladva szokványos magyar kisközség képe fogadja a turistát: rendezett házikók, frissen nyírt pázsit az árok szélén, fűzfák, nyírfák, virágok. Idill. Posta, kocsma, bolt, templom. Utóbbiból mindjárt három is van száz méteren belül: egy görög és egy római katolikus, illetve a nyolcszáz éves épületelemekkel is büszkélkedő református templom. Ebben őrzik a világon számontartott ötvenhárom Vizsolyi Biblia egyik felbecsülhetetlen értékű, mintegy hatkilós darabját.
Ha másért nem is, csak emiatt mindenképpen egyik kiemelt helyszíne lehetett volna a falu a millenniumi látványosságoknak. Nem lett. Pedig ha az elmúlt ezer évet nézzük, Magyarországon az egyik legszámottevőbb irodalmi, kulturális és társadalmi változás a Vizsolyi Biblia kiadását követő időszakban zajlott.
Akkor ispánsági székhely volt, és az 1550-es években lejátszódó változások nyomán a település lakosságának kilencven százaléka a protestáns hitet választotta a katolicizmus helyett. Akkor egyébként országosan is ez volt a jellemző. Hogy ma miért csak tíz százalék a protestáns hívők aránya Vizsolyban a nyolcvan százalék római katolikussal szemben? A helyi református lelkész szerint a fordulat az ellenreformáció idejére datálható, amikor is német nyelv? katolikusokat telepítettek a megtizedelt létszámú faluba.
Az információt Sváb József polgármester is megerősíti. A falu első embere kordfarmerben és kockás ingben terelget minket a szocreálból visszamaradt irodájába. Kék szem, rövidre nyírt göndör haj, kellemes bariton. Még színésznek is elmenne. Piros m?bőr fotelbe ül le velünk szembe, mögötte az íróasztalon tűrhető rendetlenség. Mint mondja, soha nem ül be a székébe, nem szeret basáskodni. Szerinte "a pozíció nem arra van, hogy eljátsszuk a kiskirályt". Tényleg nem játssza: már három hete szabadságon van, de – láthatjuk – most is itt "keccsöl". Utánunk a helyi katolikus pap jön hozzá, akivel egy kétoldalú megállapodást fognak aláírni. Aztán megy hegyet mászni vagy pecázni, majd még meglátja.
A 98-as választások után, amikor ő is nyeregbe került, hozzá hasonlóan több fiatalt is megválasztottak a megyében polgármesternek. Ő harminchárom. Mindnyájan függetlenek, Sváb úr a magánéletében is. Gyorsan a tárgyra térünk.
Úgy tűnik, a faluban nincs pártpolitika. Nincs Fidesz, MSZP, nincs MIÉP. Van viszont Munkáspárt. Az MDF volt erősebb a kormányzása idején, de 94 után lecsengett a politizálás. Mint mondja: "A gondolkodás akkor még benne volt az emberekben." Ma már az se nagyon kötődik a szervezetéhez, aki korábban kapcsolódott valamilyen párthoz, mivel manapság ez nem túl szerencsés. A politizálás tehát kizárólag az aktuális kormányzat kritizálásában merül ki. "Persze vannak úgynevezett MSZP-drukkerek, akik meghalnának az MSZP-ért, de ha be kéne lépni a pártba, megszűnik a szerelem. Minek, ha nincs anyagilag motiválva a párttagság?" Az MSZP-szimpátia ennek ellenére a legutóbbi választásokon is megmutatkozott.
A falu egyébként nem vette ki a részét a kormányváltásokkor fakadó "támogatás-folyamingadozásokból". A vizsolyi önkormányzat beletartozik az "önhiki-rendszerbe" (önhibáján kívül hátrányos helyzet? település): mivel még a kötelező feladatait sem tudja ellátni, központi támogatásban részesül. Ennek ellenére az elmúlt időszakban körülbelül tíz milliós tőkét tudtak felhalmozni egy jelentősebb útépítési beruházáshoz. Mindezt a korábbi adóssághalmozás helyett a jobb gazdálkodással, illetve bizonyos megszorító intézkedésekkel érték el.
Sváb úr beavat a részletekbe: "Gyakorlatilag csináltunk egy létszámleépítést, amely még mindig csak az éves, a kormány által előírt leépítés volt. Már ezzel el lehetett érni egy olyan pénzvisszafogást, hogy be tudunk vállalni egy húszmillió forintos pályázatot. A négyéves ciklusoknak egyébként az az átka, hogy nincs idő arra, hogy kiforrja magát egy jó gazdálkodás, hogy meglátsszanak az elért eredmények
másrészt az állam sem díjazza a takarékosságot. A támogatásokat az kapja, aki rosszul gazdálkodott, és elverte a pénzt
De a legborzasztóbb az, ha egy átgondolatlan állami intézkedés elrontja a jól működő helyi tendenciát."
Közben közösen kikalkuláljuk a falu foglalkozás szerinti megoszlását: "Ipar nulla, a mezőgazdaság
hát akkor 100 százalék." Sok a tartós munkanélküli, nagyon kis létszám dolgozik. Csak nyáron van nagyobb mozgás, amikor az idénymunka miatt megnő a foglalkoztatottság. A statisztikák szerint 15 százalék a munkanélküli és ugyanennyi a foglalkoztatott. Hogy ebből hogy jön ki a 100 százalék, arra nincs válasz. "Ez valami magyar betegség, hogy nálunk a 30 százalék a 100 százalék" – magyarázza a diagnózist Sváb.
Az idegenforgalom azonban jelentős. Már évek óta 25–30 ezres látogatottsága van a református templomnak és a Bibliának, erre viszont még senki sem épített vállalkozást. Márpedig a polgármester szerint onnan lehet tudni, hogy megnövekedett a fizetőképes kereslet a szolgáltatásokra, hogy megjelennek a vállalkozók, akik éttermet, panziót nyitnak. Amíg ez nincs meg, addig valamiért nem éri meg belevágni.
Az országot ma jellemző szoboravatási láz, úgy tűnik, Vizsolyt sem hagyja érintetlenül. Az elmúlt időszakban összefogott három település: a romániai Nagykároly – Károli szülővárosa –, Gönc – ahol dolgozott – és Vizsoly – ahol a munkája megjelent. Kialakult egyfajta "háromszög", amely keretein belül évente rendeznek közös ünnepségeket Károli Gáspár emlékére. Ennek jegyében szeretnének egy szobrot állítani Rákóczi Zsigmondról, aki a biblianyomtatás mecénása volt.
A falu lakossága stagnál. A roma lakosság 35 százalék, asszimilálni nem sikerült őket. Nincs köztük egy tanult sem, az átlagnak 4–6 általánosa van, viszont kapcsolatuk jónak nevezhető a magyar lakossággal. Elhelyezkedésükre senki sem lát esélyt, mivel azért nem mennek dolgozni, mert berendezkedtek a 12 ezer 800 forintból való életre. Ennyi a szociális segély. A munkával szerzett jövedelem a roma lakosság körében nem éri el az egy százalékot. Polgármesterük szerint "a szociális ellátási formák ma Magyarországon ösztönzőként hatnak. A minimálbér megnövelése előtt azért nem volt jó a rendszer, mert a becsületes munkával megszerezhető jövedelem és a segélyekből összegyűjtögetett összeg közti különbség minimális volt."
Szlovákia és Magyarország uniós csatlakozása nagyobb előrelépést jelenthetne. A körülbelül negyven kilométerre eső Kassának még most, ötven év után is erősebb a természetes vonzása, mint Miskolcé. Sváb úr szerint a térség gyakorlatilag a csatlakozás pillanatában Kassa központú lenne, és azonnal be tudnának kapcsolódni a kereskedelmi útvonalakba is.
A falu egyik kitörési lehetőségeként a turizmus merül fel. A Hernád "borzasztóan jó adottságú rész", csak éppen az önkormányzat a rendszerváltás után sehol sem szerzett tulajdont a vízparton. A probléma megoldására létrehozták a Hernád Völgye Egyesületet, amely egy új rendezési terv alapján, állami pénzből szeretne felvásárolni egy-két területet, ahol akár kempinget is építhetne. Mindenekelőtt azonban szükséges lenne egy megállapodás Szlovákiával is, ugyanis a szlovák területen kiépített víztározók júniustól augusztusig kikotort hordalékát pont a szezonban engedik le a Hernádon. A polgármester szerint "csak fanatikusok hajlandóak most már ebben a moslékban evezni, de egy higiéniára törekvő turista nem megy bele, mert számára gusztustalan a víz".
A Vizsolyi Biblia dicsérete
2001. 08. 18. (V/32)
