hetilap

Hollósi Nándor altábornagy Fotó: Somorjai L.

– Ön a honvéd vezérkarban a költségvetéssel, anyaggazdálkodással, haditechnikai fejlesztéssel, logisztikával foglalkozott, kezdetben pedig repülőegységnél szolgált, ezért talán kezdjük a legaktuálisabb kérdéssel. Hogyan kommentálná a szeptember 11-én New Yorkban történt eseményeket?

– Emberi szempontból mérhetetlen tragédiának tartom, szakmailag pedig ördögi hadmérnöki logikára vall, hiszen a kivitelezés eszköze, módja mind erre mutat. Ugyanakkor hadd jegyezzek meg valami aggasztót. Nagyon sokat beszélnek egy esetleges nukleáris támadásról, ami a terroristák újabb lépése lehet. Az ő logikájuk szerint minden egyes atomerőm? potenciális atomfegyverként jöhet számításba. Ezek az bombák helyben vannak, nem kell rejtegetni, célhoz juttatni, hanem ugyanúgy, ahogy New Yorkban, a repülőket vagy mást fel lehet használni a felrobbantásukra.

– A NATO tagjaként Magyarországon jelent-e valamilyen fenyegetést a kirobbant terrorhadjárat? Képes-e ellencsapásokkal az USA és az észak-atlanti szövetség megsemmisíteni Oszama bin Ladent? Vagy egy elhúzódó és egyre kiszélesedő háborúra kerül sor a kultúrák között?

– Nem gondolom, hogy ebben a konfliktusban Magyarország célterület lenne. A helyszínen szerzett felderítési adatok ismeretében gyors és pontos ellencsapásokat várok. Azonban egy biztos. Folyamatosan fenn kell tartani a készültséget és számolni kell a terroristák esetleges akcióival, amelyekben nemcsak katonai szempontok, hanem politikai érdekek is szerepet kaphatnak.

– Ön szerint milyen jelleg? lesz az USA válaszcsapása?

– Véleményem szerint most lesz egy látványos, a médiában is jól nyomon követhető – a közvéleményt megnyugtató – támadás. Később pedig elkezdődik az aprómunka: titkosszolgálati eszközökkel felderítik a terroristákat és – ha nincs más lehetőség, akkor – likvidálják őket, lehetetlenné teszik akcióikat. 

– Nem tartja lehetségesnek, hogy ennek következtében az arab országok még inkább egységesülnek, és később egy Nyugat kontra arab világ konfliktus alakul ki? 

– Megvan ennek a veszélye.

– Foglalkozzunk a hazai eseményekkel. Botrány botrányt ért a harcirepülőgép-beszerzés területén. Elmagyarázná nekünk laikusoknak, miért ilyen fontos kérdés ez, illetve mi áll a folyamatos botrányok hátterében?

– A dolog még a balkáni háború idejére nyúlik vissza. Abban az időben azzal találtuk magunkat szemben – a minisztérium vezetése és a vezérkar –, hogy technikailag nem vagyunk azonos szinten a jugoszláv hadsereggel. Nekik MIG–29-eseik voltak, nekünk pedig csak MIG–21-eseink. A két vadászgépet még egy napon sem lehetett említeni. Ha leültünk a kecskeméti pilótákkal beszélgetni, hamar rátértek, hogy konfliktus esetén semmi esély sincs. A MIG–A 21-es radarjának felderítési távolsága tizenkét és fél kilométer, a MIG–29-esé kilencven kilométer. És ez alapján irányítják a rakétáikat is. Ez valamennyiünk számára óriási lelkiismereti, erkölcsi, de szakmai kihívás is volt. Annak idején azt javasoltuk a kormánynak, hogy próbáljon meg szerezni használt F–16-osokat egy európai országtól. Igen ám, de ehhez az USA engedélye kellett, mert mindig a gyártótól kell beszerezni az engedélyt. Harmadik országnak nem lehet eladni a gépeket, csak az ő engedélyükkel. 1992-ben, a Pentagonban tett látogatásunk idején a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, az USA mai külügyminisztere, Colin Powell volt. Vele tárgyaltunk, és ő udvariasan közölte, nincsenek meg a megfelelő politikai feltételek ahhoz, hogy részünkre az eladást engedélyezzék.

– Ez azt jelentette, hogy ha akkoriban katonai konfliktusba keveredünk a háborús helyzetben lévő Balkánon, nem tudjuk magunkat megvédeni? Hiszen ebben az időben Magyarország még nem volt a NATO tagja…

– Igen, ezt akartam érzékeltetni, hogy abban az időben tényleg sürgősen szüksége volt korszer? vadászgépekre a honi légvédelemnek. Ekkor zajlottak az oroszokkal, az államadóssággal kapcsolatos tárgyalások is. Ők megmondták, hogy csak fegyvert tudnak szállítani. Előbb korszerűnek számító légvédelmi rakétákat kértünk, de azt válaszolták, hogy azt dollárért máshol is el tudják adni. Nekünk felajánlottak egy MIG–29-es ezredet. Hosszú viták, megbeszélések után végül is úgy döntöttünk, hogy jöjjenek a MIG-ek. 1993-as év végére ezzel a huszonnyolc géppel korszerűnek mondható légierőnk volt, legalábbis a szomszédokéval azonos szintű. Utolértük őket.

– Mégis, miért van az, hogy ma újra ilyen égetően fontossá vált ez a kérdés?

– Véleményem szerint a döntést most kellett meghozni, de egy olyan megoldás lett volna jó, amely csak 2006-tól terheli a költségvetést. A jelenlegi gépeket műszaki felülvizsgálatnak kell alávetni, ami az orosz gyártó cég bevonásával könnyen megvalósítható. Ezzel további üzemeltetésük 2010-2012-ig is megoldható, 2006-tól kellene új, nem használt, korszer? vadászrepülőgépeket beszerezni. Ez volt a mi javaslatunk, ami anyagi szempontból lényegesen egyenletesebb terhet jelentene az országnak és a legjobb katonai képességeket biztosította volna 30 évig. Azonban a politika irányítja ezeket a folyamatokat, ő hozza meg a végső döntéseket. Egyébként a repülőbeszerzések terén minden volt keleti blokkba tartozó országban botrányokat emlegetnek. Tehát nem egyedülálló jelenség, ami nálunk lezajlott. Nyilván különböző érdekek ütköztek ezen a területen. A használt repülőgépek beszerzéséért küzdők olyan mély "lövészárkot" ástak mostanra, hogy a kormány, bár érzekelte a problémát, nem tudott ebből "kimászni". A döntés szerintem a kisebbik rossz választása volt, ami a jó megoldás egyidej? elutasítását is jelentette. 

– Végigkísérte a rendszerváltást a Honvédelmi Minisztériumban. Rengeteg nem várt esemény és munka jellemezte ezt az időszakot. Mi volt a legemlékezetesebb?

– Szintén a dél-szláv konfliktushoz kapcsolódik az egyik legizgalmasabb történet. Sokan emlékeznek még, hogy az egyik határ menti városunkra, Barcsra 1991 őszén bombákat dobott le egy máig ismeretlen repülőgép. Két angol gyártmányú kazettás típusú, nagy erej? bombáról volt szó, amelyek óriási szerencsére emberi életekben nem okoztak kárt. Akkor az látott napvilágot, hogy talán fordulás közben veszítette el egy repülő. Részt vettem a bizottság munkájában, mely Jugoszláviában is vizsgálódott, de a jugoszláv fél nem vállalta a felelősséget. A HM-ben aztán a sajtótájékoztatón elmondtam, hogy ezek eredeti angol bombák, és nyilván nyomon lehet követni, hogy hová adták el őket. A sajtótájékoztatón az angol katonai attasé felállt és bejelentette, hogy ezeket a bombákat korábban ők szállították a jugoszláv hadseregnek. A mai napig sem tudott, hogy mi volt annak a pilótának a szándéka, aki ezt elkövette, aki ezzel esetleg Magyarországot is be akarta vonni a konfliktusba. Sok mindent lehet, egy azonban biztos: a bombázás idején Jugoszlávia területén teljes elsötétítés volt, míg a határ magyar oldalán minden ki volt világítva, úgyhogy a véletlen számomra nehezen hihető.

– Ön szerint megoldott Magyarország védelme?

– Furcsa lesz a válaszom. A NATO-szerződés alapján igen, amúgy pedig sok minden hiányzik. Az elmúlt évtizedben a politika nem fogalmazta meg a biztonsági és nemzeti katonai stratégiát, miközben folyamatosan leépítették a hadsereget. Az Antall-kormány idejében még létezett az úgynevezett körkörös védelem elve, de a NATO-belépésünk után az Orbán-kormány nem készítette el az új helyzetre a politikai akaratot kifejező dokumentumokat. A gond az, hogy ezek hiányában nem lehet megalapozottan elkészíteni a honvédség felkészítését, fegyverzetét meghatározó katonai doktrínákat, programokat és terveket sem.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek