Szabadnak lenni nehéz

John Lukacs: "A nacionalizmus agresszív és gyanakvó mindenkivel szemben, akik nem tartoznak vele egy törzsbe Fotó: Somorjai L.

– Professzor úr, ön jó tíz évvel ezelőtt azt mondta, hogy most, a huszonegyedik század elején a világ legnagyobb politikai ereje még mindig a nacionalizmus. Hozzá kell tennem, hogy az ön értelmezésében a huszadik század történelme a kommunizmus bukásával, 1989-ben véget ért, azóta már az új századot éljük. Ma is így látja?

– A nacionalizmus a legerősebb és legmaradandóbb politikai erő. Mutatja ezt, hogy az elmúlt százötven évben a nemzettudat végül erősebbnek bizonyult, és legyőzte az osztálytudatot.

– Az elmúlt hónapokban a nacionalizmus valóban tömegeket mozgatott meg Magyarországon, ám az emberek többsége mégsem ez alapján szavazott.

– Csak nagyon közvetve értesülök mindarról, ami Magyarországon történik, hozzám magyar újság nem jár, internetem sincsen. Lehet, hogy ez némi önzést jelent a részemről, hogy nem akarok állandóan ezzel foglalkozni. Tudja, mégis ez a hazám, így ha a hírek közvetlenül eljutnának hozzám, akkor ezek a dolgok sokkal mélyebben foglalkoztatnának. Politológus sem vagyok. Ma a tömegek korában a gazdasági és az osztályhajlam, úgy látszik, kevésbé egyesít, kevésbé mozgat meg embereket, mint a nemzet. A nacionalizmus eredendően a régimódi patriotizmust, szép magyar szóval a hazafiságot jelentette. A hazafiság egy régebbi világhoz kötődik, alapvetően defenzív, és nem rekeszt ki. A nacionalizmus ezzel szemben agresszív és gyanakvó mindenkivel szemben, aki nem látszik vele egy törzsbe tartozni.

A hazafiság lényege a földhöz, a hagyományokhoz, a történelemhez való kötöttség. A különbségekről köteteket lehetne írni.

– Lehet-e azt állítani, hogy Európa általában véve a nacionalista – politikai szempontból jobboldali – irányba tart?

– Valószínűleg, de nem a régi formában. A fasizmus veszélyét nem látom. Ami történik, országonként is nagyon különböző. A folyamatokat nagy mértékben ködösíti az, hogy a régi politikai jelszavak, meghatározások ma már nem nagyon stimmelnek. A jobb- és baloldal közötti különbség kezd elmosódni, bár nem mindenütt.

– "Vigyázzatok, mert szabadnak lenni sokkal nehezebb, mint rabnak" – erre figyelmeztette egy barátját még szintén 1989-ben.

– Ez bizony így van, és ez vonatkozik az egyéni életre, vonatkozik a kamaszok nevelésére, és a tapasztalatok mutatják, hogy vonatkozik egy olyan országra, mint például Magyarország és Kelet-Európa az utolsó tizenkét évben.

– Mitől ilyen nehéz teher a szabadság?

– A szabadság, de még az istenhit is lehet negatív és pozitív. Látjuk, hogy vannak, akik azt mondják, én hiszek, az a másik pedig nem hisz az én istenemben, nosza gyilkoljuk meg. Nincs olyan szólam, nincs olyan kategória, nincs olyan főnév az emberi életben, amely csak pozitív vagy csak negatív lenne. Szabadnak lenni nehéz. Miért? Mert nekem kell választani. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy én magam határozom meg a magam határait. Szabadnak lenni nem csupán azt jelenti, hogy lehullanak a bilincsek. A kérdés az, hogy ha megvan a szabadság, akkor mit csinálunk? Szabad ember az – és ilyen sajnos a demokratikus társadalomban, tömegben kevés van –, aki maga tudja a saját erkölcsi határait. Tehát azt, ami szabad és ami nem szabad, azt nem az egyház, azt nem a diktatúra, nem a párt, nem a kormány szabja meg, hanem saját maga. Ez nem könnyű. Engedje meg, hogy egy kicsit prédikáljak. Boldognak lenni nehezebb, mint boldogtalannak. Nagyon sok ember nem tud boldog lenni, a boldogság is egy feladat. A szabadság is egy feladat.

– Mai előadásának középpontjában Churchill áll, akinek a történelemformáló személyiségével ön több könyvben is foglalkozott. Lát-e lehetőséget ilyen kaliber? politikus feltűnésére az elkövetkező időkben?

– Nem tudom. Pesszimistán azt mondom, hogy a tömegdemokráciában főleg a hirdetéstechnika sokkolja és emiatt manipulálja is az embereket, és ez nem kedvez az eredeti tehetségeknek. De a történelemben és az egész emberi életben a legpozitívabb az, hogy kiszámíthatatlan. Soha nem tudjuk teljesen, hogy mi lehetséges. A biztos az, hogy semmi sem lehetetlen.