hetilap

Pető Iván. Nem minden a kommunikáció Fotó: MTI

– Mit ért az alatt, hogy nem jó kommunikátor? Rossz a beszédtechnikája, vagy esetleg nem követhető, unalmas?

– A beszéde talán követhető, de nem olyan lendületes, szuggesztív, mint egy igazán jól kommunikáló emberé. A beszédtechnikája például olyan, hogy nincsenek benne hangsúlyok, függetlenül attól, hogy előre leírt szöveget ad-e elő, vagy csak vázlatból beszél. Az előző miniszterelnök ebből a szempontból a politikusi átlagot messze meghaladó képességeket fejlesztett ki, nem utolsó sorban tanulással. Tegyük hozzá: én azok közé tartozom, és ezt már részben érintettük is, akinek az a meggyőződése, hogy fontos erény a szónoki képesség, de nem az teszi igazán a jó politikust. Persze tudja az ember azt, hogy a modern politikában a kommunikáció az egyik legfontosabb eszköz a politikai meggyőzésben. A televízió és a rádió hírműsoraiban többnyire másodpercek jutnak egy-egy hírnek, nem jegyzik meg, nem figyelik, ha a hangsúlyok, a mondanivalók kiemelése technikai értelemben nem valósul meg. Azért tegyük hozzá az elmondottakhoz, hogy a miniszterelnök társalgási értelemben már kimondottan megnyerően kommunikál, és itt erényei, szerintem, felülmúlják Orbán Viktorét. A Medgyessy-interjúkban egy őszinte, jó szándékú ember jelenik meg, míg az előző miniszterelnökről ebben a m?fajban legjobb esetben is csak az mondható el, hogy ügyes, de csak hívei számára megnyerő. Mindenesetre a kormányzati kommunikációs problémák egyik eleme, hogy a miniszterelnök parlamenti és népgyűlési színtereken nem jó előadó. 

A másik elem az, hogy a mai kormánykoalíció nagyobb pártja az elmúlt tizenhárom évben nem az elvárható, értem ezen, hogy nem az úgynevezett médiademokráciák igényei szerinti színvonalon kommunikált. Az MSZP-nek nem ez az igazán hatékony eszköze a választók megnyerésére. 

Harmadik – kevésbé látszódó – elem, de technikai értelemben vett kommunikációs probléma, hogy a kormány kommunikációs stábja, apparátusa az elmúlt egy évben többször átalakult, és az a benyomásom, hogy nem a saját hibájából nem töltheti be azt a szerepet, amelyet ma a sikeres politikai kommunikációs stábnak be kellene töltenie.

És végül van egy negyedik elem, ami ennek a rossz kommunikációnak az oka: a kormányzati diskurzus során sokszor kerül nyilvánosságra olyan mondanivaló vagy olyan információ, amely a kormány érdemi mondanivalójáról eltereli a figyelmet. Nem azt kommunikálja a kormány, amit a szándéka szerint kommunikálni szeretne. Vagy felelőtlenségből, vagy valamilyen más okból – a stratégiai értelemben megkomponált kommunikációtól eltérő szempontok alapján – kerülnek nyilvánosságra olyan, kormánykörökből származó politikai vélemények, amelyek aztán meghatározzák a politikai diskurzust. Ez a négy ok, amit elmondtam, önmagában is elég ahhoz, hogy a kormányzati kommunikáció rossz legyen.

És tegyünk hozzá egy ötödik elemet is: az a helyzet, hogy amiről ma a kormánynak kommunikálni kellene, az bizony nehezen kommunikálható. Hiszen mindenféle választási ígéretekkel és persze az első év történéseivel szemben, attól eltérően a gazdaság mai helyzete inkább megszorítások indoklását, mintsem kellemes mondanivalókat ad a kormány szájába. 

– Ez az előző kormány felelőssége? A Bokros-csomag megszorító intézkedéseit követő gazdasági fellendülés áldásait elszórta, eltékozolta az előző kormány? Vagy a jelen kormány felelőssége is megállapítható? 

– A kormány nem teljesen hibátlan abban, hogy ismét megszorító intézkedésekre került sor, mert azt a helyzetet, amiben a gazdaság van, már kormányváltáskor lehetett érzékelni. Ugyanakkor a két nagy párt ígérgetési licittel próbálta egymást a választási kampányban legyőzni. Az MSZP számára a választások után felmerült a dilemma, hogy most mi a fontosabb, a realitásokat tudomásul venni és mást csinálni, mint amit a választásokkor ígértek, vagy a választási ígéreteket megpróbálni betartani. Az MSZP a szavahihetőség jegyében az utóbbit választotta, de ennek az a következménye, hogy most, bő egy év elteltével kénytelen a realitásokkal szembenézni.

– Az előző kormány bemutatott egy más kommunikációs irányt, amely sikeresnek tűnt. Úgy gondolom, a jelenlegi kormány is figyelemmel kísérte és felismerte a másfajta megnyilvánulás szükségességét. Mégis olyan miniszterelnök-jelöltet állított Medgyessy Péter személyében, aki nem igazán jó kommunikátor, és úgy tűnik, nem is akar változtatni az MSZP jelenlegi kommunikációján. 

– Erre nyugodtan lehet azt mondani, hogy nem az egyetlen szempont a kommunikáció egy kormány működésében. Olyan miniszterelnököt kellett találni, aki más paraméterek alapján megfelel az MSZP miniszterelnökkel szemben támasztott igényeinek, követelményeinek, nevezetesen államigazgatási rutinja jelentős, gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakemberként tartották számon, és nem mellékesen konszenzust tudott maga mögött teremteni az MSZP-ben. Az sem mellékes, hogy míg Orbán Viktort az ország első polgáraként prezentálták – a kifinomult ízlésű, valódi polgárok közül sokan húzták az orrukat, mondván, hogy azért az, hogy ki a polgár, az nem csak elhatározás és kommunikáció kérdése – addig Medgyessy, függetlenül múltjától, nézeteitől, vitathatatlanul polgárabb aurájú, mint egykori riválisa. Ezek azért nyomósabb szempontok együtt, mint az, hogy nem átütő tehetség a kommunikációban. A kommunikációban azért vannak megtanulható elemek is, és ennek egy részét Medgyessy Péter is elsajátította. 

– Miközben a kormány népszerűségi indexe csökkent, a Fidesz ismét színesíti, formálja arculatát azzal, hogy Sunyovszky Szilviát kérte fel, legyen a fiatal demokraták szóvivője. Nem gondolt a kormány hasonló színesítő kommunikációs fordulatra? 

– Gondolt, de a morális határokat máshol húzza meg. Az nem kérdés, hogy ha a kommunikációban nálunk nagyobb rutinnal rendelkező demokráciákat nézi, az esetek többségében a kormányszóvivőt vagy a különböző, a politikában jelentős szerepet játszó hivatalok szóvivőit képesség, és nem szépség alapján választják ki, mert arra építenek, hogy az egész személyiség "beszél", el kell hitetnie, hogy ő is azt gondolja, amit mond, így jelentős szerepet játszik a szakértelem. Láttam én már sikeres politikust, akinek az arca részben béna volt, vagy semmilyen értelemben nem lehetett volna szépnek, izgalmasnak mondani, mégis sikeresen kommunikált. Én nem akarom azt mondani, hogy egy színésznő erre nem képes, képes lehet, de kérdés, hogy Sunyovszky Szilvia majd, ha adókérdésekben nyilatkozik Orbán Viktor nevében, vagy ilyenfajta kérdésekről, akkor meg tudja-e teremteni azt a miliőt, hogy komolyan vegyék az emberek, és nem pusztán egy jól formatervezett magnetofont lássanak benne. Mert egy szóvivőnek olyan benyomást kell keltenie, mintha egy szuverén ember lenne, aki maga is képes lenne azokat a mondatokat és mondanivalót kitalálni, amit előad, mert nyilvánvaló, hogy nem a személyes álláspontját képviseli, de olyan benyomást kell kelteni. Tehát itt önmagában a színészi képesség és az, hogy valaki mutatósabb külsővel rendelkezik, nem teszi feltétlen alkalmassá arra, hogy szóvivő legyen. Nem ezen múlik az MSZP vagy a kormány kommunikációja, nem az a probléma, hogy a kormány szóvivője rossz lenne, akár szakmai, akár vizuális értelemben, például a megjelenésben. 

– Van-e a kormánypártok között belső vita a kommunikációról? Van-e programja az SZDSZ-nek a sikeresebb kommunikáció megvalósítására?

– A kormánykommunikáció, annak egésze a mindenkori miniszterelnök feladata, és annak hatáskörébe tartozik, tehát én ebbe nem látok bele. Egy-egy ötlettel beszáll az SZDSZ részéről delegált miniszterelnökségi államtitkár stábja is, mint például az emlékezetes Európa-pontonhíddal vagy az október 23-i, Parlament előtti 56-os dekorációval, de ezt is a kormány egészének stábján belül viszi keresztül. Az SZDSZ külön kommunikál, de ameddig lehet, lojális koalíciós partnerként, ugyanakkor nem feltétlen a kormánnyal együtt. A maga lehetőségeit használva igyekszik kommunikációját a maga normái szerint szervezni, ide értve az SZDSZ-es miniszterek által vezetett minisztériumok kommunikációját is. 

– A nagyobbik kormányzó párt adóemeléssel kompenzálja az államháztartás hiányát. Ehhez a szakszer? döntéshez nem kell feltétlenül szakirányú közgazdasági egyetemi végzettség. Ön mit gondol erről?

– A választópolgárok szeretik a juttatásokat, az állami gondoskodást. Márpedig az állam juttatni, adni csak a saját jövedelmeiből tud, máshonnan nincs pénze. Itt az a különbség a két kormánypárt között, hogy az SZDSZ azt mondja, hogy a kiadásokat radikálisan csökkenteni kell, ezért nem jó, ha az ingyenes juttatások szociális helyzettől függetlenül, állampolgári jogon járnak. Mindenféle alanyi jogú kedvezményeket csökkenteni kell, hatékonyabban kell a szociális gondoskodást megvalósítani a rászorultsági elv alapján, és így kell megteremteni a kisebb állami kiadás feltételeit, mert persze csak akkor lehet az adókat csökkenteni, ha az államnak kevesebbet kell költenie. A politikai pártok és az emberek jelentős része is egyszerre követel többletkiadásokat és adócsökkentést. A pártok elvben tudják, hogy ez lehetetlen, ők demagógiából lépnek fel így. A laikusokra azt szokás mondani, hogy a magyar társadalom nem adótudatos, a két dolgot – állami kiadás és adófizetés – nem kapcsolja össze. 

Mi azt mondjuk – ezen a területen nem egyezik a véleményünk az MSZP-vel –, hogy az adókedvezmények, az állampolgároknak járó juttatások a gazdagabb rétegnek kedveznek. A Fidesz-kormány idején is sokszor elmondtuk, mert ezt a politikát a Fidesz erősítette fel, hogy ha adókedvezményekkel biztosítjuk a családosok helyzetének javítását, akkor tudnunk kell, hogy az adókedvezményeket azok tudják igénybe venni, akik több jövedelemmel rendelkeznek, erről pontos statisztikai adatok vannak. Az adókedvezményekkel – maximálisan – viszonylag kevesen élhetnek, és nagyon sok olyan szerény jövedelm? család van, akik gyakorlatilag adókedvezményt egyáltalán nem vehetnek igénybe. Tehát mi azt mondjuk, hogy ez nem megoldás. Olyan szociális megoldást kell találni, amely a jómódúakat kevésbé vagy egyáltalán nem támogatja. Hogy ne menjek messze, én is családfenntartó vagyok, és így járna nekem is családi pótlék, és gyerek utáni adókedvezmény, de én ezt méltánytalannak érzem a magam esetében, és nem veszem fel, mert képviselőként azért tisztes középszint? jövedelmem van. Azt gondolom, hogy az én jövedelmem, vagyis a családom jövedelmi viszonyai mellett az ilyenfajta támogatás érdemben nem befolyásolja a megélhetésünket, ugyanakkor egy nálunk jóval szerényebb jövedelm? családnál az ilyen típusú támogatás megváltás lehet. Az MSZP szereti az ingyen juttatásokat, és az ilyen normatív, állampolgári alapon működő juttatásokat, az SZDSZ viszont a rászorultsági elvet venné figyelembe. Nem érdemes ingyenes tankönyveket osztogatni, hanem a rászorultaknak kell ingyenes tankönyvet adni, bizonyos jövedelmi viszonyok fölött nem segítség ingyenes iskolatejet adni, mert mondjuk azok a gyerekek – egyébként a megfelelő korosztályok számottevő része –, akik rádiótelefonnal a zsebükben rohangálnak, talán erre nincsenek rászorulva.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek