Az ellenségből ellenfelet, az ellenfélből barátot

Josef von Ferenczy. "Európa az Urálig tart." Fotó: Demecs Zsolt

– Hogyan szólíthatom: Professzor úr? Szenátor úr? Nagykövet úr?

– Szólítson egyszerűen Ferenczy Jóskának, aki, ha újra születne, ismét csak Ferenczy Jóska szeretne lenni.

– Mégis, kicsoda Ön?

– Szenvedélyes magyar, hűséges német és lelkes európai vagyok, az emberek és népek közti mindenkori és mindenhol szükséges Párbeszéd híve. Kérem, hogy nagy p-vel írja a párbeszédet! Mostani könyvemnek is ez a címe: "Dialógus, az emberiség anyanyelve". Rögtön hozzáteszem, hogy egyre többen értenek velem egyet ebben a megfogalmazásban, ezért sikerült e kis könyvet társszerzőmmel, Szécsi Gábor kommunikációkutató kandidátussal – aki mellesleg Kecskemét város polgármestere – megírnunk.

– Önök olyankor hirdetnek dialógust, párbeszédet, amikor a világnak egyre több táján dörögnek a fegyverek, robbannak a bombák, a politikai válságok egyre markánsabban és egyre durvábban jelennek meg. Ehhez nemcsak meggyőződés, de egy nagy adag megszállottság, tapasztalat és mindenekelőtt határtalan bizalom szükséges. Bizalom abban, hogy a beszéddel, a párbeszéddel fel lehet oldani az ellentmondásokat, a válságokat. Amikor az emberre ráfogják a fegyvert, akkor valóban használ a beszéd?

– A beszéd nem. Csak a párbeszéd használ! Méghozzá azelőtt, mielőtt valaki vagy valakik fegyvert ragadnak. Ezt a párbeszédet kell mindenáron elérni. A fegyverfogás előtti kritikus pillanatot észrevenni, és akkor rögtön kezdeményezni a párbeszédet. Ha kell, alkuval, kompromisszummal, nemzetközi segítséggel. A megbékéléshez csak és kizárólag a párbeszéd készségével és annak kimutatásával lehet eljutni. Kulturáltan, európai módon.

– Mi az európaiság kritériuma?

– Úgy vélem, hogy az európaiság egyet jelent a párbeszéd készségével. Európában élünk. Az Európai Uniót bővítjük, amelynek – az egyes nemzetek sajátosságainak megőrzésével – az egység megteremtése, az ellentétek feloldása a célja. Az, hogy az elmaradottabb országok felzárkózzanak a fejlettebbekhez, és hogy feloldódjanak a nemzeti ellentétek. Ezért létesítettem az Európai Párbeszéd Alapítványt, amelyben Magyarországnak is igen fontos szerep jut. Az unió feladata a globális korszer? európaiság megteremtése, és egy úgynevezett európai identitás alapjának letétele. Egyfajta kollektív identitást kell az emberek érzésvilágába építeni, amely akarva-akaratlanul, de már ott rejlik minden nemzeti önazonosság mélyén. E kollektív identitás igazi életterét azonban az európai nemzetek közötti folyamatos párbeszéd jelenti. Párbeszéd, hogy a múlt szörnyűségei ne ismétlődhessenek meg.

Európa az elmúlt évszázadoknak a legellentmondásosabb földrésze volt. Innen indult útjára a demokrácia, a humanizmus, a reneszánsz, de itt születtek a legembertelenebb, legpusztítóbb eszmék is. Annak a felismeréséhez, felfogásához kell minden európai népnek eljutnia, hogy életünk eme csöppnyi színtere többé ne lehessen a gyűlölködés, a félelem és az elrettentés melegágya. Ehhez pedig csak a megosztottság miatti szenvedések elismerésén keresztül vezet az út.

– Ön nem csak az európai párbeszédet szorgalmazza. Egy német lapban, az AZ-ben egy fényképsorozatot láttam, amelyben Franz Josef Strauss és Hans Dietrich Genscher mellett többek közt Mihail Gorbacsovval, sőt még Jasszer Arafattal és Simon Peresszel is együtt jelent meg. A Dialógus cím? könyv méltatásakor Ön Oroszország európai szerepéről is beszélt. A világpolitikában azonban nem kapcsolják össze Oroszországot Európával. Önnek más a véleménye?

– Véleményem szerint Európa az Urálig tart, és tudomásul kell vennünk, hogy Oroszország nélkül nincs Európa. Oroszország szerves része kell hogy legyen Európának akkor is, ha a jelenlegi európai politikusok ma még külön tárgyalnak az öreg kontinensről és az orosz birodalomról. Ahhoz, hogy valóban megszűnjenek az ellentétek ezen a földrészen, ahhoz nagyon szoros párbeszédre van szükség az Európai Unió és Oroszország között.

– Mi az elképzelése arról, hogy párbeszédet kezdeményez Izrael és a Palesztin Hatóság között, hiszen a világpolitikának az egyik legkardinálisabb kérdése ma a palesztin–izraeli dialógus hiánya?

– Az izraeliek és a palesztinok is csak a párbeszéd alapján tudnak megegyezni egymással. E párbeszédnek arról kell szólnia, hogy mindkét népnek létjogosultsága van, méghozzá ugyanazon a földön. Én voltam az első, aki egy könyvet írtam arról, hogy hogyan lehet megértetni a palesztinokkal a zsidó állam szükségességét, de ezzel párhuzamosan arról is, hogy hogyan lehet megértetni az izraeliekkel a palesztinok államhoz való jogát is. Négy éven át voltam Kreisky kancellár tanácsadója, aki maga is zsidó volt, mégis ő csodálkozott a legjobban azon, hogy miért védem a zsidó államot és annak létjogosultságát. Egyformán állok az izraeliek és a palesztinok mellett, mert mindegyikükben az embert nézem. Sohasem valami ellen, hanem mindig valami mellett kardoskodtam. Ez a valami pedig mindig az ember volt. És ezt tanítom mindig és mindenhol.

– Isten éltesse még nagyon sokáig, egyebek között azért is, hogy tovább tanítsa a népek közötti párbeszéd szükségességét!