Ember az embertelen környezetben

A magyar Antarktisz-expedíció tagjai. Három hónap jégkorszaki körülmények között Fotók: Illyés László Péter

– Hogyan született meg az expedíció terve? Milyen előzményekre, kutatásokra épült?

Fiar Sándor: – Filmesek és kutatók, összesen heten vállalkoztunk erre az első magyar antarktiszi expedícióra. Magyar kutatók ugyan jártak már az Antarktiszon, Nagy Balázs is volt kint korábban egy lengyel expedícióval. Az ő előző munkáira épült végül is az a tudományos kutatóprogram, amiben két földrajzos, Bugya Éva és Illyés László Péter vett még részt segítőként. A kutatási területeket Balázs jelölte ki, ezekre most ismét visszalátogattunk, és ott előre meghatározott metodika szerint mértünk. Filmes oldalról is volt már előzménye a mi expedíciónknak, hiszen harminckét évvel ezelőtt magyar filmesek jártak az Antarktisz peremén, egy szovjet expedíció részeként. Mi úgy terveztük, hogy három hónapot töltünk ott, és ez idő alatt a lehető legnagyobb területet bejárjuk a szigeten.

– Hol volt a táborhelyük, a kutatás bázishelye?

Bugya Éva: – Több mintaterületünk volt, de az alaptáborunk a King George-szigeten, az Olasz-völgy völgyfőjében volt. Itt végeztünk rendszeres méréseket. Ezekből a gyűjtött adatok alapján már itthon térképeket rajzoltunk és folyamatábrákat készítettünk.

– Miért pont a King George-szigetet választották fő megfigyelési és kutatási területnek?

F. S.: – Jelenleg az Antarktiszon a legizgalmasabb jelenség a globális felmelegedés, mi pedig az ennek következtében létrejövő folyamatokat vizsgáltuk, amikből meg lehet jósolni a klímaváltozás trendjét. Egész pontosan a partvidéken nyílik erre jó lehetőség, hiszen az Antarktisz nagy részét, 98 százalékát jég burkolja, és csak a partvidékeken van egy olyan sáv, ahonnan már a jég visszahúzódott. Azt kutattuk, hogy ez egy ritmikus visszahúzódás, illetve térfoglalás-e, vagy egy határozott, egyirányú folyamat, melynek során a jég pereme folyamatosan hátrál. Mindezek megfigyelésére a King George-szigeten nyílik kiváló lehetőség.

A szakembereink az eddigi kutatókhoz képest egy teljesen új nézőpontot választottak. Azt figyelték, hogy itt, ezen a szigeten a jégsapka pereménél kialakult kis oázisok jégmentes foltjaiból mikor tűnik el véglegesen a jég. Nem akkor tűnik el, amikor már nem látható, hiszen akkor a talajban, a földmélyi üledékekben még sokáig teret foglal. Ezt permafrostnak, állandóan fagyott altalajnak hívják. Amikor a jég onnan a mélyből is eltűnik, akkor kezdődik meg a felszín teljes átalakulása és benépesedése is. Ekkor már meg tudnak jelenni olyan növények, amelyek nemcsak a rövid nyári periódusban élnek itt, hanem egész éven át, és megjelennek olyan állatfajok is, amelyek egyébként nem jellemzőek az Antarktiszra. Mi folyamatosan fúrtuk az altalajt, és figyeltük ennek a mélyen fagyott rétegnek a változását.

Az Antarktisz jelképei a pingvinek. A tápláléklánc csúcsán Fotó: F. S.