"A prostitúcióhoz való jog nem része az emberi jogoknak." Fotó: Reuters
Hollandiában sorra zárnak be a szexbárok, a bordélyházak, és már a törvényhozást is elérte a társadalmi tiltakozás ereje. A szavazópolgároknak ugyanis elegük lett, egyre komolyabb intézkedéseket várnak a kormánytól a társadalmi hanyatlás megfékezésére, mivel az intézményesített prostitúció a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak és elnyomás fölerősödéséhez vezetett. A prostitúció legalizálása Hollandiában, Németországban, Ausztráliában és Új Zélandon egyaránt megbukott, Magyarországnak tehát semmiképp sem szabad e vonatkozásban utat engednie a liberalizációs törekvéseknek – mondta el előadásában a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatója, Janice G. Raymond (USA) azon a nemzetközi konferencián, amit az elmúlt héten rendezett a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom a prostitúció visszaszoríthatóságáról, s amelyet az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége, a Svéd Királyság budapesti Nagykövetsége, az Európai Női Lobbi, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központja, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal is támogatott.
Magyarország egyelőre köztes helyzetben van, mert a Btk. szerint bűncselekmény a futtatás, a prostitúció elősegítése, az emberkereskedés, tilos bordélyházat üzemeltetni, a hatóságok első sorban az utcai prostitúció visszaszorítását tekintik feladatuknak. Azért, mert valaki prostituált, nem büntethető, viszont a nem megfelelő helyen való felajánlkozásáért – szabálysértési eljárás keretében – felelősségre vonható – állította kérdésünkre Betlen Anna, a kormányhivatal főtanácsosa.
A legalizálás "előszobájának" számító türelmi zónák kijelölése körül évek óta zajlik a huzavona a prostituáltak és az önkormányzatok között. A környező országokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül az iparág legalizálásának
és ellenőrizhetőségének igénye, ami a tevékenység megadóztatásán kívül a visszaszorítását is megcélozná. A külföldi tapasztalatok szerint viszont a legalizálással leginkább a prostitúciós ipar fenntartói járnak jól, a társadalomra pedig végképp rászabadul az intézményesített szexipar, amelyben lehetetlenség egymástól elkülöníteni a legális és az illegális szférát. A prostitúció ugyanis elválaszthatatlan az illegális gyermekprostitúciótól vagy az emberkereskedelemtől, amelynek éppen a legfőbb felvevőpiacát biztosítja. A prostitúciós üzletág nagysága a szakértők becslése szerint meghaladja a fegyver- és drogkereskedelem volumenét is.
Ha Magyarországon teret nyer a legalizáció – figyelmeztet Betlen Anna –, akkor az ország földrajzi fekvésénél és komoly "tradícióinál" fogva elkerülhetetlenül a nemzetközi emberkereskedelem és prostitúció legfőbb európai gyűjtő- és elosztóközpontjává válik. Maga a rendszerváltás is mérföldkőnek számított ebből a szempontból, de egyáltalán nem volt előzmények nélküli: Magyarországot már a 19. század végén is a lánykereskedelem európai központjaként tartották számon a kontinensen.
A jogi dilemma nemcsak nálunk égető, hiszen a köztéri állapotok, a fiatalkorú prostituáltak tömeges látványa egész Közép- és Kelet-Európában botrányos helyzetet eredményez. Elég Németországból Csehországon keresztül hazajönni, döbbenetes, ahogy egész kisvárosok élnek a prostitúcióból, tizenéves kislányok "kiállításából". A megoldás Betlen szerint mégsem a bordélyházak és vigalmi negyedek kijelölése, és az immár legalizált szexipar förtelmes szolgáltatásainak rászabadítása a társadalomra, hanem sokkal inkább a svéd modell alapján való megoldáskeresés.
A prostituáltak a közvélekedéssel szemben nem "önkéntesek" – mondja Betlen –, mert egy nő soha nem képes előre felmérni azt a tömény borzalmat, fizikai és lelki erőszakot, ami rá vár, amikor például úgy dönt egy szükséghelyzetben, hogy belekóstol ebbe az iparágba, ahonnan aztán nincs igazán visszaút. Akkor védjük a jogait, ha erőszakos bűncselekmény áldozataként, nem pedig szabad munkavállalóként kezeljük őt. Tény, hogy az a máig "újratermelődő" férfitársadalom, amely hajlamos a nőket kizárólag a szexuális élményszerzés eszközének tekinteni, maga is áldozat, mert neveltetése révén el lett vágva a kiteljesedett emberi kapcsolatok lehetőségétől. A kliensek felelősségre vonása mellett szól az a tény is, hogy ha valaki fizet egy futtatónak, attól még nem jogosult mások – sokszor gyerekek – jogainak a semmibe vételére.
A prostitúció és az emberkereskedelem visszaszorítását célzó törvényjavaslat kidolgozásáról a múlt pénteken állapodott meg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom.
Külföldi minták
2004. 06. 03. (VIII/23)
