"Két esztendő hibáit és bűneit most számon kérik a választók." Fotó: Somorjai L.
– Ez érdekli az embereket?
– Az embereket érthető módon az foglalkoztatja, ami közvetlenül érinti őket, hogy miben változik meg az életük a belépéssel. Gazdagodás jön? Vagy az elszabaduló árak miatt elszegényedés? Egyből megindulnak a nyugdíjak, a bérek, az életszínvonal felfelé? Vagy: eljön az én falumig is egy autósztráda? A diákot pedig az érdekli, hogy hol fogadják majd el a diplomáját. Az, hogy milyen előnyöket jelent a tagság a környezetvédelem, az energiatermelés, a biztonság, a kül- és belpolitika szempontjából, egyelőre még nem tűnik fontosnak sokaknak. A mezőgazdaságban dolgozók kiszolgáltatva és elhanyagolva érzik magukat, nincsenek felkészülve a várhatóan nagy rivalizálásra. A kis- és középvállalkozók valószínűleg már látják: munkaeszközeik elavultak a vetélytársaikhoz képest.
– Mennyiben más az Önök Európa- képe, mint a riválisoké? Miért volna érdemes a Fidesz listájára szavazni?
– Mi szolidáris Európát akarunk, egysebességes, egységes, mindenkinek egyenlő esélyt nyújtó Európát. Biztonságos Európát akarunk, a közösségek közössége Európáját, ahol a sokszínűség dominál. Hogy mennyiben más a mi Európa-képünk, mint a többi párté, nehéz megmondani, mert egyedül mi álltunk elő határozott Európa-programmal. Döbbenetes módon a többi párt nem készített, nem hirdetett programot, csak szlogeneket.
Reményeim szerint azért ellenfeleink is hasonlóan gondolkodnak, hiszen ugyanarról az országról beszélünk és ugyanarról az Európáról, ugyanarról a történelemről. Éppen ezért abban bízom, a huszonnégy magyar képviselő nem egymás ellenfeleként viselkedik majd, hanem igazi Magyarország-szószólóként.
– Biztos ebben? A magyarok képesek exportálni a viszályaikat.
– Talán így van, de az Európai Parlamentben erre nem lesz terep, mert ott nincs klasszikus értelemben vett kormány és ellenzék. Frakciók vannak és ügyek, és a nemzeti érdekeket érintő ügyek mellett felsorakozó csoportosulások.
Hamarosan eljön az idő, amikor például egy portugál képviselővel kell majd "üzletelnünk", hogy ő támogasson bennünket mondjuk egy mezőgazdasági vitában, mi pedig ennek fejében támogatjuk őket egy vízgazdálkodási, vagy halászati kérdésben.
Ráadásul a huszonnégy képviselő folyamatosan vizsgázik majd a hazai közvélemény előtt is, hiszen két tucat embert könnyebb szemmel tartani, mint több száz képviselőt a magyar parlamentben. De ha huszonnégy ember képvisel egy egész országot, folyamatosan tudni akarom, ki mit csinál. Ezért rólunk sugározni kell a magyarságnak, a szakértelemnek, a magabiztosságnak, az egységnek.
– A kampány során már Önt is megtámadták, nemrégiben például Demszky Gábor. Nem fogja ez hátráltatni az egységet?
– Ne haragudjon, de Demszky úr támadásáról még nem is tudok.
– Párhuzamosan közölte az Ön, Kovács László és a saját életpályáját, amiből például kiderül, hogy miközben Ön az Astoria szálloda igazgatója volt, Kovács László az MSZMP-ben dolgozott, Demszky a diplomája ellenére sem kapott állást, mert ellenzékinek számított.
– Az nem volt támadás, sőt, segített nekem. Örülök, hogy ezáltal is értesültek a polgárok eddigi tevékenységemről, hátha erősödik a bizalmuk. Sem a sportban, sem a szállodaiparban, sem a diplomáciában elvégzett munkában nincs semmi politikailag kivetnivaló. Ha a munkám minőségét kritizálják, azt vagy elismerem, vagy cáfolom – attól függ, hogy igaz vagy hamis vádnak érzem. Azzal nem tudok mit kezdeni, ha azzal akarnak "égetni", hogy dolgoztam. Világéletemben dolgoztam, nem szeretem lógatni a lábamat. Egyébként az belefér a politikai csatározásba, hogy fogást keresnek az emberen, mert éles a verseny, komoly a tét, és van belpolitikai féléves bizonyítványosztás jellege is. A kormánypártok szoronganak: két esztendő hibáit és bűneit most számon kérik a választók.
– Fél évvel ezelőtt még úgy tűnt, a Fidesz akár tizenöt mandátumot is megszerezhet a választáson. Mostanra azonban eléggé feljött a koalíció, egyes kutatások szerint döntetlenre áll a verseny. Ennek a markáns változásnak a fényében változtatnak-e a hátralévő időben a kampányukon?
– A kormány bűvészkedik, előrehozza az 53. heti nyugdíjat, most kezd neki az elmaradt kátyúzáshoz, uszodarekonstrukciót, útépítést hirdet, ahelyett, hogy tenné a dolgát. Nagyon ellenszenves voksvásárló megoldások ezek. Az embereket lenézik, lekezelik a kormánypártok. Látványpékséggel ámítanak, ahelyett, hogy kenyérhez juttatnák az embereket. A kormányoldal mindent kiadott magából, és valóban csökkent a különbség, de egy tetemes, még mindig tízszázalékos előnyt a magunkénak tudunk. Tíz százalék pedig legkevesebb két mandátumot jelent, másként számolva ez 4-500 ezer ember szavazata. Ne felejtsük el, hogy a múltkori választáson csak 70 ezer szavazat hiányzott a tovább kormányzáshoz. A kormány teljesítményét, az emberek csalódottságát tapasztalva, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség programját ismerve állítom, hogy megnyerjük az emberek többségének bizalmát.
– Mi a minimális cél?
– A cél a magyar érdek képviselete az unióban, ez nem csak cél, feladat is. A politikai versengésben pedig az, hogy első alkalommal a demokrácia történetében egy párt, illetve a mi esetünkben egy szövetség megszerzi az összes szavazat több mint felét. Ez tizenkét-tizenhárom mandátumot jelent. Minél nagyobb lesz a részvétel, annál jobbak az esélyeink.
Ez a választás egyébként a Szövetség első vizsgája is. Most kiderül, mire használtuk az elmúlt évet, hogyan szerveztük meg magunkat. A tagozatok, a polgári körök, a Szabad Európa-hírnökök, a "Történelem főutcáján" rendezvények vajon egységet, fegyelmet teremtettek-e itt, a Fidesz környékén.
– Önről még az ellenfelei is elismerik, hogy européer politikus, nem megosztó, nem konfrontatív. Az is köztudott, hogy Magyarországon az a húsz-harminc százaléknyi bizonytalan szavazó dönti el a választásokat, aki egyszer az egyik, másszor a másik oldalt támogatja. Ezekben az emberekben hogyan tudná feloldani azt az ellentmondást, hogy miközben Schmitt Pál miatt a Fideszre szavaznak, egyúttal megkapják Kövér Lászlót is?
– Nézze, én csak a saját nevemben kívánok beszélni, mint a csapat kapitánya.
– Kövér úr is a csapat tagja.
– Vele készítsen külön interjút. Az egész programunk lényege, hogy csak együtt sikerülhet. Én nem csak az ország egyik felében gondolkozom, én – ellentétben Horn Gyulával, aki az elhíresült nyilatkozata szerint itthon hagyná az ország nem szocialista felét – nem hagynám ki a fél országot az EU-ból. Mint olimpiai bajnok és mint sportvezető is úgy gondoltam, hogyha bármit jól teszek, azzal mindenkinek örömet vagy büszkeséget okozok.
Abban bízom, hogy azok az emberek, akik joggal fordultak el a politikától – mert megérdemli a politika, hogy hátat fordítsanak neki, hogyha durva a stílusa – visszafordítják az érdeklődésüket. A közönybe menekülőknek érdemes felkapni a fejüket: a politika elsősorban róluk, az emberek életéről szól, és csak tizedrangban arról, hogy az országgyűlési képviselők milyen kérdésben ütköznek egymással. Szeretném az életet és a politikát kicsit közelebb hozni egymáshoz.
– Ezek szerint nem érzékeli azt az ellentmondást, amire rákérdeztem?
– Kövér Lászlónak markánsabb a szóhasználata, mint az enyém. Én inkább konszenzust keresek, sőt átnézek néha a másik oldalra is, nagyon sok barátom van ott is. Sőt, olyannyira nem vagyok elvakult politikus, hogy sok barátom egyáltalán nem politizál. Nem fertőzött meg az a betegség, hogy csak azzal állok szóba, aki velem egy követ fúj. Szolgáltam különböző szín? kormányokat mint nagykövet is, és feltétlenül együttműködtem minddel, az olimpiai bizottság elnökeként pedig ma is ezt teszem a jelenlegi kormánnyal.
– Ellentétben Önnel, a Fidesz elnöke arról beszél, hogy igenis van belpolitikai vonatkozása, konzekvenciája a mostani eredménynek. Nos, ha ezt megfordítjuk, és abból indulunk ki, hogy Önök mégiscsak elveszítik ezt a választást, Ön szerint Orbán Viktornak saját magára nézve kellene-e levonnia bármilyen konzekvenciát?
– Egyetértek azzal, hogy az eredménynek komoly belpolitikai vonatkozása is van, hiszen az európai parlamenti választás egybeesik a kormány mandátumának felével. Ráadásul az emberek most pártokra szavaznak, hiszen csak pártlisták vannak. Ennek ellenére nyomatékosan és most már századszor is, Önnek is azt mondom, hogy legitimációs vonatkozása nincs a június 13-ai eredménynek.
– Se a kormányra, se Orbán Viktorra nézve?
– Egyikre nézve sincs, nem a hatalom megszerzéséről szól a szavazás. Ezzel együtt a közgondolkodásban megmarad majd az eredmény, és ez megágyazhat a 2006-os választásoknak. De most talán az a legfontosabb, hogy az életünk során első szabad európai választást nem szabad kihagyni, nem győzhet a közöny.
– Politikai ellenfeleik azzal a jelszóval próbálják felpörgetni magukat, hogy harmadszor is legyőzhető Orbán Viktor.
– Olyanok mint Móricka, mindenről Orbán Viktor jut eszükbe. A kormánypártok időnként az ellenzék ellenzékeként viselkednek, ahelyett hogy kormányoznának. Jól emlékszem Kovács Antalra, az olimpián annak idején letoltam mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, hogy "hogy nézel ki, szakállas vagy, ápolatlan vagy, ronda vagy, ijesztő vagy". Azt mondja: "Ez az, Pali bácsi, az akartam lenni, ijesztő akartam lenni." Egyébként egy jámbor gyerek, de mint judós, azt mondta, "rettenetes akartam lenni". Ez a magabiztosság, az erőmutatás természetesen belefér a kampányba, erre nekünk is szükségünk van.
– Előállhat-e olyan helyzet az unióban, hogy a négy nagy ország összefog, és onnantól kezdve teljesen mindegy, hogyan szavaznak a magyar képviselők, annak egyszerűen nem lesz hatása?
– Az, hogy hogyan súlyozzanak szavazatokat, a nagy országok megkapják-e a népességük súlyának megfelelő mandátumot, örök téma az Európai Unióban.
Spanyolország például gondosan ügyel arra, hogy ne csússzon át a döntéshozatal Anglia, Olaszország, Németország és Franciaország kezébe. Működik tehát egy ilyen blokkolási mechanizmus, amikor a kis országok összefogva el tudják érni, hogy a nagyok ne tudják mindenáron érvényesíteni az érdekeiket. Viszont az is érthető, hogy a nagyok sem szeretnék, hogy azok az országok döntsenek egy-egy vitában, akik hozzájuk képest kevesebbel járulnak hozzá a költségvetéshez, és kisebb létszámmal vannak jelen a közös piacon. Tehát ez egy rendkívül bonyolult és állandó vita, de úgy gondolom, lehet kezelni a kérdést.
– Hadd mondjak egy konkrét példát: van egy magyar falu, ahol egyetlen élelmiszerüzlet működött. Május 1-től érvénybe léptek az uniós élelmiszer-biztonsági szabályok, és mivel a tulajdonos belátta, hogy képtelen megfelelni ezeknek, bezárta a boltot. Most ott áll a falu üzlet nélkül.
– A tíz utolsó csatlakozó előtt is 350 millió lelket számlált Európai Unió hosszú évtizedeken keresztül érlelte a szabályait. Ezért bizonyos törvényeket nekünk is figyelembe kell vennünk, alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Ne felejtsük el, hogy annak idején mi sem szerettük volna, hogy az angol kergemarhakór ideérkezzen. Lehet, hogy eleinte nehézségekbe ütközik a csatlakozás, mint minden új csapatba való betagozódás, de hosszabb távon biztosan megéri. A konkrét válasz tehát: olyan anyagi helyzetbe kell hozni a magyar falvakat, hogy a helyi üzlet képes legyen betartani az előírásokat – például ezért is kell gürcölniük a magyar képviselőknek.
– Hány évre teszi azt, hogy az ország nagyobbik része, mondjuk kétharmada már úgy érezze, megérte csatlakozni?
– Az emberek nyolc-tíz év múlva érzik majd, hogy nemcsak felhajtás volt, hanem vannak eredmények is. Az ország fejlődése viszont ennél hamarabb válik látványossá: megindulnak az útépítések, elkezdődik az energiahálózat korszerűsítése, megnyílnak előttünk a munkaerőpiacok. Európainak fogjuk magunkat érezni néhány éven belül. Persze ehhez sok munkára van szükség, és jó brüsszeli magyar csapatra. Azt hiszem, tudja, melyik csapatra gondolok
2004. 06. 03. (VIII/23)
