"Pici korától kezdve én nevelem, ismeri a járásomat is" Fotók: Vörös
Szilárd
– Gyönyör? ez a barna tehén. Hány liter tej van a tőgyében?
– Röggel már kifejtem, most olyan harminc lehet benne. Pici korától kezdve én nevelem, ismeri a járásomat is, ha kint elbújnék, meg is keresne, fejőgulyás voltam negyven évig, mesterlevelem is van róla.
– Hogy hívják a tehenet?
– Zsanett.
– Francia tehén ez, vagy miért ez a neve? Miért nem Bözsi?
– A kis borjúja meg Zsuzsi.
– Látja, ez már egy tehenesebb név.
– Na most tessék továbbjönni, abban a karámban vannak a kecskék.
(Amerre csak megyünk, a kecskék Bandi bácsi után mennek, és hozzá is dörgölőznek.)
– Na jól van no, hagyjatok már. Ha fejünk, sajtot csinálunk belőle, aztán így a barátainknak szétosztjuk, akiket ismerünk.
– Mióta élnek itt a pusztán?
– Én Romániából kerültem Magyarországra, olyan nyolcéves koromban, Atya, így híjják azt a helyet, ahol éltünk, Pusztadaróc mellett van. Hozzámondom, én a nagyapámmal éltem, apám csendőr volt, pucer és hát mivel ő vallatta a betörőket is, így űtet kinyírással fenyegették, aztán ki is nyírták szegényt. Kivezínyelték a házbúl, és már tovább nem láttuk. Édesanyám, mikor ezt megtudta, átmenekült Magyarországra. Három kisgyereket hagyott ott, én voltam az egyik. Én meg az anyámat jöttem át keresni. Kazlakban, erdőszélen aludtam, amit találtam a mezőn meg a fákon, a földekben, azt ettem. Elszegődtem a Hortobágy környékén marhapásztornak, kint éltem az állatokkal a szabadban. Egyszer a gazdának megellett a kutyája, én meg abból egyet mindenhogyan meg akartam hagyni, hogy legyen valakim, érti, de a gazda nem hagyta, hogy akkor nem fog hajtani a kutya, én meg, mikor megölte a kölykeit, otthagytam őket. Anyám felől meghallottam, hogy ezen a környéken van, így jöttem ide. Azóta dolgozom, hozzámondom becsületem lett, akár Etyekre megyek, akár Alcsútra, Bicskére, mindenhol fogadnak. Ha mondjuk alkoholista lennék, tíz fillér nélkül is be tudnék rúgni, mert mindenhol körbefognak és
meghínak. Én megköszönöm nekik, és én hívom meg őket.
2004. 12. 10. (VIII/50)
