hetilap

Karl Rove és George W. Bush. Távozni kényszerül az agytröszt? Fotó: Reuters

Az ötvennégy éves Karl Rove, akit Bush agytrösztjeként tartanak számon, immár három évtizede erősíti a Republikánus Pártot, mégpedig nagy sikerrel. Menesztése hatalmas fegyvertény lenne a demokraták számára, hiszen a jelenlegi elnök sokak szerint főként volt kampányfőnökének köszönheti, hogy bekerült a Fehér Házba. Azaz ha kiderül, hogy felfedte egy külföldön fedésben dolgozó ügynöknek, bizonyos Valerie Plame-nek, Joseph Wilson volt afrikai nagykövet feleségének kilétét, a törvénnyel találja magát szembe. Az amerikai szövetségi törvények szerint ugyanis ez a tett 1982 óta bűncselekménynek számít. 

A történet szálai 2002-be nyúlnak vissza, amikor Joseph Wilsont Nigerbe küldték, hogy tájékozódjék: valóban vásárol-e urániumot a Szaddám Huszein-rezsim az afrikai országtól titkos atomprogramjához? Wilson szerint jelentését figyelmen kívül hagyták, amikor a Bush-kormányzat továbbra is tényként kezelte az irakiak afrikai uránium-üzletét, amit ő a háború megindítása után, 2003 júliusában egy a New York Times-ban megjelent írásában megkérdőjelezett. Ráadásul az elnöknek az unió állapotáról szóló éves beszédében 2003 januárjában elhangzott a híres "tizenhat szó", mely szerint a brit kormány értesülései alapján Szaddám Huszein jelentős
mennyiség? afrikai uránium beszerzését tervezi. (George Tenet akkori CIA-igazgató egyébként később bocsánatot kért azért, hogy engedték: egy ilyen "nem teljes bizonyossággal" alátámasztott állítás bekerüljön Bush beszédébe.)

Egy kétpárti szenátusi bizottság ugyanakkor egyértelműen leszögezte, hogy Wilson nigeri beszámolója megerősítette: Szaddám mindent elkövetett annak érdekében, hogy atomprogramjához urániumra tegyen szert. A volt nigeri nagykövet azonban úgy véli: Washington feleségén keresztül állt bosszút rajta, amiért szembe került Bush iraki politikájával. 

2003 nyarán ugyanis – nem sokkal azután, hogy Wilson megjelentette írását Mit nem találtam Afrikában címmel – sajtónyilvánosságot kapott, hogy Wilson felesége CIA-ügynök, mégpedig a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásán dolgozik Afrikában. A republikánusok azt állítják, hogy ráadásul maga Plame küldte férjét hivatalosan a fekete kontinensre vizsgálódni. 

A Fehér Ház szerint legalább hat újságíróhoz eljutott az értesülés, míg végül a Robert Novak konzervatív szerző tollából származó írás nagyobb visszhangot kapott. A kiszivárogtatás azért is több, mint pikáns, mivel Plame küldetése a veszélyesebbek közé tartozott, mert nem dolgozott hivatalos szerv fedése alatt. Mások szerint viszont a szenzáció okafogyottá vált, hiszen mindenki láthatja, hogy Wilson felesége nap mint nap bejár munkahelyére, a Központi Hírszerző Ügynökség központjába. A demokraták azonban lecsaptak a magas labdára, hiszen a CIA-ügynökök kilétének felfedése törvénybe ütközik. Megindult tehát a hajsza az információk washingtoni forrásai ellen. A célkeresztbe előbb két újságíró került: Matthew Cooper, a Time, illetve Judith Miller, a New York Times munkatársa. Miller a hónap elején börtönbe is vonult, mivel nem volt hajlandó felfedni információforrását a sajtószabadságra hivatkozva. Cooper együttműködőnek bizonyult az ügyben nyomozó vádesküdtszékkel. Azt nem tudni, Novak milyen alkuval kerülte el az ítéletet. A helyzetet bonyolítja, hogy Miller informátora valószínűleg nem Rove volt. A gyanú Lewis Libbyre, Dick Cheney alelnök stábfőnökére terelődött. 

Rove ügyvédje mindenesetre a napokban elismerte, hogy a volt kampányfőnök valóban szólt Plame-ről újságíróknak, bár azt nem állította, hogy szándékosan adott volna ki államtitkot. A republikánusok szerint korai még az ítélet, hiszen a vizsgálat őszbe nyúlóan tart. Bush elnök is azt közölte, hogy idő előtt nem ítél, bár a törvényszegőnek távoznia kell kormányzati pozíciójából. Beszédes kép volt azonban, hogy miközben az elnök erről beszélt a Fehér Házban, Karl Rove volt látható a háttérben. 

Az egész ügy hátterében ismét felsejlett az iraki háború legitimitása: voltak-e tömegpusztító fegyverek a közel-keleti országban. Amelyeket egyébként nem Washingtonnak kellett volna megtalálnia, mint tűt a szénakazalban, hanem Szaddámnak kellett volna bizonyítania, hogy felszámolta őket. Merthogy a kilencvenes évek elején még léteztek.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek