Kóka János: a gazdaság a politikusok nélkül is jól működik Fotó: Vörös Szilárd
– Miért tartja fontosnak, hogy vita folyjék a pártok között a gazdaságról?
– Az utóbbi időben az ellenzék mást sem tesz, mint gazdasági összeomlással ijesztgeti az erre fogékonyakat. Hiába invitáltam ezért a Fidesz gazdasági szakembereit szakmai vitára, csak néhány agresszív emberrel találkozhattam helyettük. Ez így nincs rendjén; fontos lenne, hogy ne csak halljuk, hanem meg is hallgassuk egymás véleményét, és mikor megkérdőjelezzük azt, figyeljünk oda a viszontválaszra is. Ezt hívják vitának, és mindez csak nyomokban volt felfedezhető a parlamenti felszólalásokban. Nyitott vagyok minden ötletre, ami javítja a magyar gazdaság versenyképességét, függetlenül attól, kitől származik, de érdemi javaslatot sajnos nem, csak indulatos megjegyzéseket kaptam. Pedig érzelmektől, jelzőktől mentes vitára számítottam.
– Ön szerint mennyit értett meg egy átlagember a kormány és az ellenzék között feszülő, a gazdaság valós állapotát firtató parlamenti vitából? Azt hallván, hogy bántak a parlamentben az adatokkal, egy gazdasági végzettség? néző a haját tépte, egy "körön kívüli" pedig azt szűrhette le, hogy már megint cirkuszolnak a politikusok. Egyetért ebben velem?
– Igen. Épp az a baj, hogy a parlamenti felszólalások is legtöbbször méltatlan színvonalúak a témához. Remélem, senkit nem bántok meg ezzel, de nem tartom problémának, hogy a legtöbb néző nem tud követni egy gazdasági vitát a parlamentben. Ha valahol, akkor az Országgyűlésben magas színvonalú vitának illene folynia. A gond ott van, amikor már a parlamentben is az utcának politizálunk, és az, akit tényleg az érdekelne, hogyan látja a kormány és ellenzéke a gazdaságot, semmivel sem lesz okosabb.
– Miért van az, hogy a kormányoldal csak a pozitívumokat, az ellenzék pedig a negatívumokat hangoztatja a gazdasággal kapcsolatban? Hogyan lehet így konszenzusra jutni?
– Az a szerencsénk, hogy a gazdaság a politikusok konszenzusa nélkül is jól teljesít.
– Elképzelése szerint hogyan működne a pártok közötti konszenzus? Mit tartalmazna? Hogyan változtatná meg – jó esetben – a gazdaság állapotáról szóló kommunikációt?
– Nincsenek illúzióim.
A választások előtt már nehéz kihátrálni a felvett pozíciókból. Mégis, elsősorban a külföldi befektetők felé világossá kell tenni: bizonyos gazdaságpolitikai alapelvekben egyetértés van. Ilyen például az euró 2010-es bevezetése. Amennyiben a négy parlamenti párt egy közös nyilatkozatban hitet tenne ezek mellett a közös célok mellett, az mintegy "garancialevélként" szolgálna: ide hosszú távra is érdemes befektetni.
– Véleménye, tapasztalata szerint milyen károkat okoz az, ha politikusok – akár statisztikai adatokkal is – torz képet festenek a gazdaságról, mint például az ellenzék vezére, Orbán Viktor és munkatársai tették az elmúlt időszakban? Mennyiben befolyásolhatják hasonló ellentmondásos nyilatkozatok az ország megítélését?
– A statisztikai adatok meglehetősen veszélyes természetűek: sokan hivatkoznak rájuk, de kevesen bánnak velük helyesen. Itt van például a 7 százalékos munkanélküliség. Vannak, akiknek már ez az egy adat elég ahhoz, hogy teljes gazdasági összeomlást vizionáljanak, mert nem tudják a tényt, hogy a térségben nálunk a legalacsonyabb ez az arány. A politikusok felelőssége abban ál, hogy ezt nem mondják el az embereknek, mint ahogy azt sem, hogy 2004-ben 215 ezer új munkahely jött létre, miközben csak 168 ezer szűnt meg – pedig ugyanabban a KSH-kiadványban szerepelnek ezek az adatok is. És ez csak egy példa volt. A veszély pedig kettős: egyrészt ezek a megnyilatkozások elijeszthetnek Magyarországon befektetni szándékozókat, másrészt valóban ronthatják a gazdaság teljesítményét hamis veszélyérzet kialakításával.
– Amint Ön is tudja, a vállalkozók nem túlságosan lelkesek a bejelentett adóváltoztatási tervekkel kapcsolatban. Úgy vélik, csak középtávon, öt év viszonylatában jelent könnyebbséget és javuló versenyképességet, ám a jövő évre vonatkozó javaslatok alapján nem látnak pozitív elmozdulást a versenyképesség javulását illetően. Nem is bíznak abban, hogy a következő évekre tervezett változások életbe léphetnek. Úgy vélik, a tervek elsősorban a lakosság számára járnak előnyökkel, ezért az "adócsomag" elsősorban szavazatvásárlásra és nem a vállalatok helyzetének és versenyképességének javítására irányul. Mennyiben osztja ezeket a véleményeket?
– A tervezett változtatások időben életbe fognak lépni, és biztosra veszem, hogy hamar megváltozik majd a szkeptikus vállalkozók véleménye is. A bejelentett ötéves intézkedéscsomag érdemi tehercsökkenést jelent mind a lakosság, mind a vállalkozások számára. A tételes egészségügyi hozzájárulás idén novemberi jelentős csökkentése és jövő évi megszüntetése a vállalkozásoknak már 2006-ban is érzékelhető könnyebbség lesz. Az áfa azért most változik, mert ez az az adónem, amely Magyarországon lényegesen magasabb az európai átlagnál, és a legfőbb versenytársak, azaz a környező országok is többségében alacsonyabb áfakulcsot alkalmaznak. Kétségtelen, hogy ez inkább a lakosságot érinti kedvezően, de javítja a befektetői kedvet is. Az egészségügyi hozzájárulás után pedig sor kerül az iparűzési adó megszüntetésére, ami viszont komoly terhektől szabadítja majd meg a vállalkozásokat.
– Szinte minden elemző azt kifogásolja, hogy nem látni az adócsomag mögött a költségvetés kiadási oldalának "rendbe rakását", úgy vélik, e nélkül nem lehet lényegi változásokat végrehajtani az adórendszerben. Várható, hogy a 100 lépés programján belül ősszel hallhatunk arról, milyen államháztartási reformot tervez a kormány?
– Az adóváltozásoknak a célja a versenyképesség javítása, de ezeknek a szándékoknak korlátot szab a költségvetés teherbíró-képessége. Valóban, az adórendszer érdemi átalakítására, a tehercsökkentésre a kiadási oldal rendbetételével egy időben kell sort keríteni. Dolgozunk a részleteken, hiszen az államháztartási reform a versenyképesség további javításának a feltétele.
– Ön szerint hogyan hatnak a vállalkozásokra az előzetes számítások szerint az adókat érintő, már bejelentett, öt évre tervezett változások? Kalkulációik szerint hány százalékponttal lesz kisebb – vagy nagyobb – az adóteher a mikro-, a kis- és a közepes, illetve a nagyvállalatokon 2006-tól?
– A pontos számítások még nem készültek el, de az már látszik, hogy elsősorban a foglalkoztatást eddig visszafogó tb-terhek csökkentése minden vállalkozásnak komoly tehermentesítést jelent majd. Ez a tehercsökkenés a legkisebb vállalkozások esetében még nagyobb, tekintettel arra, hogy a társasági adó kulcsa 5 millió forintos adóalapig már 2006-ban 10 százalékra csökken a jelenlegi 16 százalékról.
– A kereskedelmi és iparkamara számításai szerint – elsősorban a minimálbér emelése miatt – jövőre 15 milliárd forinttal emelkedik a vállalkozások adóterhe. Önök is így számolnak?
– A minimálbért nominálisan emelni kell, de közben érdemes azt is észrevenni, hogy a bérköltségek növekedésével kevesebbet fizetnek be a vállalkozások társasági adó formájában. Emellett a vállalkozások bevételei is nyilván növekedni fognak jövőre, aminek fedeznie kell a minimálbér-növekedést.
– Kamarai elemzők és adószakértők úgy vélik, hogy a minimálbér a teljesítménynövekedésnél nagyobb arányban emelkedne a tervek szerint, emiatt rosszabb helyzetbe kerülnek a kisebb vállalkozások, nehezebben tudják majd kigazdálkodni a béreket és a rájuk rakódó egyéb fizetnivalókat, mindez pedig a gazdaság kifehérítésének szándéka ellen hat, éppenséggel a további "szürkülést" segíti elő. Egyetért ezzel?
– Nem értek egyet, mert ez a megközelítés ugyanabba a hibába esik, mint az ellenzék, amikor kiragad egy statisztikai adatot a valóságból. Egy átfogó adóreformot nem lehet csak a minimálbéren keresztül vizsgálni.
A tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése 15 milliárd forintnál lényegesen nagyobb mértékben fogja csökkenteni a vállalkozások közterheit. Ez egy hosszú távú program, amely ha azonnal nem is, de már egy éven belül érzékelhető javulást eredményez a vállalkozások számára is. Ami a szürke jövedelmeket illeti, köztudott, hogy sok vállalkozó saját magát és alkalmazottjait is minimálbérre jelenti be, miközben valójában több kerül a borítékba. A minimálbér fokozatos emelkedésével a bérköltségek ezért sokhelyütt nem vagy csak kevéssé növekednek, miközben a jövedelmek egyre nagyobb aránya fehéredik ki.
– Az MKIK számításai szerint a minimálbér emelése az eddig is a csőd szélén lavírozó ágazatokat, (mint például: könny?ipart) komoly veszélybe sodorhatja, cégbezárásokat, nagy létszámú elbocsátásokat vonhat maga után. Egyetért ezzel a felvetéssel? Van a tárcának terve, forgatókönyve erre vagy hasonló helyzetre? A kamara azt javasolja, hogy a textil-, a ruha-, a bőripar számára külön munkahelymegőrző programot kellene kidolgozni, hogy ezekben a hátrányos térségekben esetleges csődhullám esetén ne váljon reménytelenné az elhelyezkedés – főként a negyvenes-ötvenes nők körében.
– Ha a minimálbér megduplázása nem okozott komoly létszámcsökkenést nemzetgazdasági szinten, akkor a jövő évi minimálbér-emelés sem fog. A könny?ipar versenyképességi problémáit pedig nem a magas minimálbér okozza, hanem egyszerűen az, hogy Magyarország nem tud és nem is akar versenyezni az olcsó európai és távol-keleti tömegtermeléssel. Már nem lehet az olcsóságunk az erényünk; a magasabb hozzáadott értékű, képzettebb munkaerőt igénylő ágazatok fejlesztése a cél.
– Véleménye szerint miért olyan nagy a különbség az ország külső megítélése és a hazaiak "életérzése" között? Miért érzik sokan azt, hogy más országban élnek, ha sikerországról beszélnek a politikusok?
– Nem a politikusok fogják megmondani az embereknek, hogyan élnek. Ugyanazok a politikusok beszélnek most gazdasági válságról, akik pár éve még azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy ez itt maga a Kánaán. Egy ország gazdaságát rengeteg mutató jellemzi, amelyek többsége kedvezőbb most, mint volt két-három évvel ezelőtt, és a tendenciák is ígéretesek. Ezek alapján nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság jól teljesít, jó úton van, és ennek egyáltalán nem mond ellent, hogy nem minden ember érzi még a saját bőrén ennek hatásait. Azon dolgozunk, hogy egyre többen lehessenek sikeresek, de a lehetőségek kiaknázása már mindenkinek magának a feladata.
– Mit üzen – ahogy Ön fogalmazott – a "türelmetleneknek"?
– Hogy tartsák meg ezt a jó tulajdonságukat. Ők tehetnek a legtöbbet saját sikerükért, és így az egész magyar gazdaságért.
2005. 07. 15. (IX/28)
