hetilap

Fotó: Somorjai László

Miért ítélték el, hogyan került a kistarcsai internálótáborba?

– Az ötvenes évek elején, minden előzetes bejelentés nélkül férjemmel együtt
éjszaka elhurcoltak székesfehérvári villánkból. Kisfiamat, aki másfél éves volt
akkor, otthagyták a lakásban. A kihallgatáson sokat sírtam Ivánka miatt, mert
azt mondták: „Neked már nincs gyereked. Intézetbe adtuk, ott majd jó kommunistát
nevelünk belőle.” A négyhetes kihallgatás alatt az ütlegelések és kínzások
ellenére sem tudtam meg, hogy mivel gyanúsítanak. A férjemet agyonverték: fél év
múlva már halott volt. Lakásunkat pedig negyvennyolc órával az internálásunk
után kiutalták a megyei párttitkár családjának.

Mi történt ezután?

– Tárgyalás nélkül, hazug indokokat tartalmazó véghatározat alapján – amit
Vajda Tibor, a rettegett vizsgálati osztály teljhatalmú vezetője írt alá – a
kistarcsai internálótáborba kerültünk. Már az akkori minisztérium is
megállapította, hogy ezek az indokok hamisak voltak. Azóta persze kiderült, hogy
az ÁVH nem csak a mi esetünkben hagyta figyelmen kívül a határozatot, és tartott
fogva embertelen körülmények között sokakat. A meggyilkolt áldozatokat éjjelente
teherautószámra szórták bele az előre kiásott gödrökbe.

Mikor és miért szabadult mégis?

– Két év múlva, ’53-ban szabadultam. Az ’56-os forradalom győzelme után a
Nagy Imre-kormány megalakulásakor a politikai foglyok részére általános
amnesztiát hirdettek. Bizonyos szempontból a forradalom győzelme adta viszsza az
életemet. Rossz belegondolni, mi lett volna, ha másként alakulnak a dolgok. Az
ártatlanságom ellenére mégis öt évig kellett szenvednem a megkülönböztetések
különféle módjait a munkahelyeimen is. Az egyik főnököm például vasállványokat
cipeltetett velem, hogy ezzel is statuálja elkötelezettségét magasabb rangú
pártfőnökeinek. Egy évre rá sérvműtétet hajtottak rajtam végre. Kis idő
elteltével, ’58-ban kisfiammal és édesanyámmal Ausztráliába emigráltunk. Újra
férjhez mentem, a fiamból ügyvéd lett. Ausztrália „szabadsága” kárpótolt a
fasizmus és a kommunizmus borzalmaiért. Négy nyelven beszélek, ennek
köszönhetően új hazámban arra tettem fel az életemet, hogy a hozzám hasonló
sorsú menekülteknek segítsek a múlt feldolgozásában és az új közegbe való
beilleszkedésben. Munkám elismerése jeléül a királynő ausztrál megbízottjától
vehettem át a rangos Order of Australia kitüntetést.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek