Az is normális, hogy a munkatársak költségeit számolgatja, szükség esetén adminisztrátorokkal vitatkozik?
–ŰA mai gazdasági helyzetben új szakosztálymodellre van szükség: szűkíteni kell az apparátust, kevés irodistát, funkcionáriust lehet alkalmazni, hogy a hangsúly az uszodai munkán legyen. Ott viszont tizenkét edzővel dolgozom, ami a mai világban szinte luxusnak tűnik, de legalábbis több, mint bármely más úszószakosztályban.
Éppen ma olvastam, hogy a magyar vízilabda-válogatott – mint tudjuk, az utóbbi három olimpiát zsinórban nyerte – pénz hiányában kénytelen volt lemondani a világkupa-szereplést, ami példátlannak mondható. Az úszókat mennyire sújtja a válság?
–ŰNekünk is mélyen a húsunkba vág. Rögtön az olimpia után el kellett készítenem az újabb egész éves felkészülési tervemet – nemcsak a Kőbánya FC, hanem a válogatott számára is. Az edzőbizottsági ülés úgy kezdődött, hogy a felét kihúzták: például szerettem volna két meleg égövi edzőtábort, három hazai edzőtábort, nemzetközi versenyt, ami nélkül nem tudjuk felmérni, hol tartunk. Sorra lehúzták. Ami viszont a legfontosabb, az a versenyzők, edzők fizetése: erre megvan a fedezet.
Összességében mégis nehezednek a munkakörülmények. Ezzel együtt az önökkel szemben támasztott elvárás is csökken?
–ŰNem csökken, sőt, nő!
És ezt hogy viseli idegileg?
–ŰMinden évben élethalálharcot vívunk, borotvaélen táncol a létünk, mert akkor kapjuk meg a támogatást az Önkormányzati Minisztériumtól, ha megfelelő a teljesítményünk, és a Kőbányai Önkormányzat elvárásainak is meg kell felelnünk.
Ha az adott évben komoly eredményeket tudtunk felmutatni, akkor megvan a következő év. Most egy sikeres olimpián vagyunk túl, úgyhogy azt mondhatom, hogy megvan a következő év – szűkebben, mint ahogy eddig volt, de meglesz. Természetesen az elvárt eredmények tekintetében nem lehet alacsonyabb szintre tenni a mércét, nem mondhatjuk, hogy feleannyi edzőtáborban voltunk, akkor feleakkora teljesítményt szabad hozni. Hozhatunk, de akkor még kevesebb lesz a támogatás.
Azért kérdeztem, hogy hogyan tudja hosszú távon feldolgozni és elviselni az állandó teljesítménykényszert?
–ŰEz sajnos olyan, mint a fákon az évgyűrű: minden évben rakódik le az idegrendszerre a stressz. És ahogy öregszik az ember, egyre nehezebben regenerálódik. Tehát úgy tudom elviselni, hogy amikor eljön a pihenés időszaka, akkor egyre aktívabb és hatékonyabb pihenőt kell tartanom: kikapcsolom a telefont, és rászorítom magamat, hogy nem foglalkozom a munkával kapcsolatos dolgokkal.
Az ön esetében az is egy súlyos feszültségforrás, hogy négy év munkája mérettetik meg néhány perc alatt, mondjuk egy olimpiai döntőben. Ahol – mindennek tetejébe – a kudarc és a totális siker között néhány tizedmásodperc dönt. Hogyan éli át azt a bizonyos egy vagy két percet? Oda mer nézni a medencére?
–ŰNézze, egy kívülállónak ez így tűnik, de én, aki benne vagyok a szakmában, már akkor tudom, hogy mit fog csinálni a versenyzőm, amikor beugrik a vízbe.
Amikor kimentünk Pekingbe, már tudtam, hogy Cseh Laci milyen időt fog úszni; azt is tudtam, hogy nem fogja megverni Phelpst – persze reménykedtem, mert a remény hal meg utoljára –, de abban is biztos voltam, hogy az a munka, amit az évek alatt elvégeztünk, jó eredményt fog hozni.
Hány versenyzőt edz?
–ŰHúsz fő felkészítését végzem közvetlenül.
Van valamilyen specialitása, ami kiemelte az edzők közül?
–ŰEz a munka nem olyan, mint mondjuk a biológia vagy a kémia, ahol feltalálják a C-vitamint. Az úszásban az utolsó lényeges újítás a pillangóúszás kitalálása volt még Székely Éva és az edzője által az ötvenes évek elején. A mai edzésmódszerek olyan fejlett szinten vannak, hogy nagyon sok újat nem lehet kitalálni – persze a hatékonyságát lehet fokozni.
Ön mégis az egyik legjobb szakember a világon, tehát valamit az átlag felett tud.
–ŰÁllítom, hogy csak Magyarországon van még harminc olyan edző, akinek a szakmai tudása megegyezik az enyémmel. A sikerhez – akárcsak az élsportolók esetében – több faktor szükséges: emberi, jellembeli tulajdonságok, akaraterő, stb.
Jellembeli például, hogy az ember meghallgatja a másikat, nem szégyell a jobbtól tanulni. Vagy az, hogy mennyire tudja elviselni a sikert, mennyire nem, mennyire szalad el vele a ló.
Tehát a szakmai felkészültség egy alap. Én úgy gondolom, hogy a személyiségemnél fogva vagyok sikeres, mert valószínűleg a jellemem, akaratom, karizmám erősebb, mint másoké. De ezeket a tulajdonságokat a Jóisten adta, nekem pedig szerencsém volt, hogy elkezdtem fejleszteni őket.
1982 óta edző. Korábban úszó volt ön is?
–ŰNem. Én Hargitai Andrással, Verrasztó Zoltánnal, Soós Csabával jártam egy gimnáziumba. Jó barátok lettünk tizennégy évesen ezekkel az akkor már válogatott úszókkal. Velük valahogy lekeveredtem az uszodába, ahol összeismerkedtem az edzőjükkel, Széchy Tamással, aki a jólneveltségem és érdeklődésem miatt hamar megkedvelt. Ott tartott abban a közegben, és állandóan táplált az úszósport szépségével. Örült, hogy olyan barátja van ezeknek a srácoknak, aki nem rossz irányba viszi őket. Az évek során folyamatosan magyarázta, hogy mennyire feküdne nekem, ha egyszer én is úszóedző lennék. Végül annyira beültette a bogarat a fülembe, hogy mire leérettségiztünk, már egyértelműen tudtam, hogy úszóedző leszek. Végigjártam a szamárlétrát: mivel nem voltam válogatott úszó, nem mehettem egyből a TF-re, ezért először elmentem képesítés nélküli pedagógusnak, és közben tanfolyamokat végeztem: segédedzői tanfolyam, kétéves edzőképző tanfolyam. Közben bejött két év katonaság, és mire leszereltem, már megvolt az edzői papírom is. Rögtön utána, 1982 szeptemberében kezdtem edzősködni, és innentől kezdve megindult a siker, mert 1988-ban Egerszegi Krisztina már olimpiai bajnok lett. Én 1986-ig Egerszegi önálló edzője voltam, egymagam készítettem fel. 1986-ban kellett feladni Kiss Lászlónak – a jelenlegi szövetségi kapitánynak –, mert akkor feladásos rendszerben dolgoztunk. Kiss Laci vitte az olimpiára, de mivel eredetileg az én tanítványom volt, én is mehettem vele Szöulba, ahol tizennégy évesen olimpiai bajnok lett. Egérkét hatéves korától tizennégy éves koráig edzettem. Szóval 1988 hozta az első nagy sikert, és onnantól a versenyzőimmel minden évben nyertünk világbajnoki, Európa-bajnoki vagy olimpiai érmet. Úgyhogy azt mondhatom, a sors kegyeltje vagyok.
Milyen a viszony ön és Cseh László között ekkora sikerek után? Már-már barátság, mert végül is ketten hozták össze, vagy továbbra is ön a főnök?
–ŰSoha nem volt arról szó, hogy én főnök vagyok. A sikernek az egyik titka, hogy bemegyünk az uszodába, és mi ott egy család vagyunk. Gondoljon bele, hogy napi hét órát együtt töltünk a versenyzőimmel: ez jóval több idő, mint amennyit a gyerek a valódi családjával van. Ezért az edzőnek óriási a felelőssége, és én nemcsak az úszásra tanítom őket, hanem mindenre. Mire egy tizenkét-tizenhárom éves gyerekből felnőtt ember lett, abban benne volt az én nevelő munkám is. Cseh Lacival a mai napig pótpapájaként igyekszem viselkedni. Ő is úgy fogad el engem. Persze ahogy ő is öregszik, ez a kapcsolat lazul, de a tisztelet, a szeretet és a hála mindig megmarad a versenyzőben. De semmiképpen nem főnök-beosztott ez a viszony, hanem ahogy ön is érzékeltette, egymásra utaltság van.
Az, hogy családként vannak itt, nem nehezíti a tekintélye megőrizését?
–ŰNem. Éppen ezzel van tekintélyem: amikor egy szülő neveli a gyermekét, sokszor szigorúnak, akár kőkeménynek kell lennie, ám ezt csak az teheti meg, aki adni is tud a versenyzőinek: szeretetet, biztonságot, igazságosságot és eredményességet is. Az ilyen edzőre felnéznek, és tekintélye van.
Cseh Laci huszonhárom éves, én ötvenkettő, tehát közel harminc év van köztünk; már akkor meg kell lennie a tekintélynek, amikor belép az ajtón. De ő egy olyan finom gyerek, hogy ez alapjáraton megvan.
Vele kapcsolatban a napokban azt nyilatkozta, hogy meg fogja verni a 14-szeres olimpiai bajnok Phelpst. Ezt mire alapozza?
–ŰHa Phelps ugyanúgy készül jövőre, mint a pekingi olimpiára, akkor nem sok esélyünk van, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja. De tudom, hogy ennyi siker után nem fogja bevállalni azt a mérhetetlen munkát, amit be kell vállalni ahhoz, hogy akárcsak szinten tartsa magát. Viszont miután Cseh Laci még éhes a sikerre, ő el fogja végezni ezt a kínkeserves felkészülést.
2008. 12. 31. (XIII/1)
