Miért van szükség arra, hogy még az úszás részidejét is személyesen mérje a stopperral? Miért nem adja ki az ilyen feladatokat a segédedzőnek?
–ŰVoltak feladatok, melyeket átadtam, de voltak olyan részek, melyeket én végeztem el: egyrészt kíváncsiságból, másrészt a hatékonyság miatt, ugyanis a játékos is jól tudja, hogy sok döntés esetében a szövetségi kapitány szava a legfontosabb, ennélfogva nagyon lényeges, hogy én tevékenyen részt vegyek az edzésen. Ez persze nem mindenütt szokás, vannak kollégák, akik csak a taktikai megbeszéléseken vannak jelen. Én korábban a tornatermi edzéseket is személyesen tartottam meg. Ez számomra is hasznos, mert így aktívabb vagyok, és a játékosoknak is fontos a személyes kontaktus.
Mi motiválta, hogy három, zsinórban megnyert olimpia után elvállalja újabb négy évre a kapitányságot? Hiszen túlszárnyalni az olimpiai aranyat nem nagyon lehet, vagyis legjobb esetben is „csak” beállítani tudja a korábbi eredményt. Ugyanakkor – mondjuk – egy bronzérem már kudarcnak tűnhet. Miért kockáztat?
–ŰAzt a három aranyat, amit megnyert a csapat, és az ehhez vezető edzői munka minősítését nem veszi el tőlem senki. Vagyis a múltat abszolút nem teszem kockára. Ami motivált, az a játékosok és edző kollégák bizalma: úgy éreztem, azt szeretnék, hogy folytassam, mert velem látnak esélyt a jó szereplésre.
Ez a közérdek. De mi motiválta személyesen?
2009. 01. 16. (XIII/3)
