Az emberek életpályája rendkívül sokszínű, de van két véglet. Az egyik, aki életében rengeteg dolgot kipróbál, többször pályát módosít. A másik pedig, aki hű gyermekkori álmaihoz, egész életében ezek megvalósításán dolgozik. Ön az utóbbi csoportba tartozik: már gyermekkorában beleszeretett az orgonába, és egész életében hű volt ehhez a hangszerhez, illetve a zenéhez.
- Igen, rendkívül szerencsés vagyok, mert Hammond-orgonával koncertezhettem egy olyan időszakban, amikor a szintetizátor átvette a terepet. Sok amerikai orgonista barátomnak fel kellett adnia az orgonát, és át kellett állnia a szintetizátorra, illetve másfajta billentyűs hangszerekre, hogy munkát találjon. Ez persze nem jelenti azt, hogy én nem tartottam állandó önvizsgálatot azért, hogy jobb emberré váljak, hogy jobban megismerjem a hangszeremet. Mégis, mindig meg tudtam keresni a kenyeremet a Hammond-orgonával.
Nyilvánvaló, hogy a gospelzenének nagy hatása volt az ön művészetére, hiszen édesapja metodista lelkész volt, és ön egy gyülekezeti kórusban kezdett zenélni. A gospelzene azóta rengeteget változott. Újabban például az ausztrál keresztény zene újította meg a gospelt azzal, hogy dinamikus, különlegesen bensőséges színt hozott a műfajba.
2009. 07. 24. (XIII/30)
