Családom apai ágon az 1800-as évek közepén költözött Debrecenbe Wiener Neustadtból. Nagyapám földeket vásárolt és egy nemzetközi szállítmányozó céget alapított. Édesanyám pedig egy szegény kefegyári munkáslány volt, de így is karriert csinált: saját erejéből balett-tanár lett, és eljutott odáig, hogy a harmincas években balettiskolája volt Debrecenben. Tanára nem más volt, mint a legendás Berczik Sári, a magyar művészi torna megalapítója, a magyar olimpikonok pályájának egyengetője. Papám egy gyönyörű, nagyon elkényeztetett úrifiú volt, aki élte kiváltságos életét, Ferencz József császár hadseregében szolgált főhadnagyként számos kitüntetéssel. Tulajdonképpen egy feudális zsidó családban nőttem fel a luxusok luxusában. Édesanyám vasfegyelemmel nevelt kötelességre, tiszteletre, pontosságra azzal az életfilozófiával, hogy az egyetlen dolog, ami az életben megmaradhat egy embernek, az a tudás. Szabó Magda egyébként több regényében emlegeti „Renée nénit”, aki az én anyukám. A családban németül és franciául beszéltünk, bécsi nevelőnőm volt, aztán a háború után anyám hozatott egy angol governesst. Ő, valamint a legtöbbet forgatott angol–magyar szótár megalkotója, Országh László tanított angolra. A nagyvilágot intellektuális értelemben Országh professzor nyitotta ki előttem.
Túlélték a holokauszt borzalmait, mégis Izraelben kötöttek ki. Milyen volt az a fiatal ország, amit a pionírok építettek?
– Magyarországról a kitelepítések, a kuláküldözések elől emigráltunk Izraelbe, kicsivel az államalapítás után. Belőlem végül a katonaság váltotta ki azt, hogy Izraelt a hazámnak érezzem. Az én lányom, aki ott nőtt fel, már nem tudja megérteni, hogy tíz nyilas hogy tud ezer embert a Dunába lőni. És azt sem, hogy az én fiatalkoromban, az államosítás idejében főbenjáró bűnnek számított gazdagnak lenni. Ami tehát a gyökereimet illeti, azt szoktam mondani, hogy itthon vagyok itthon, és Izraelben vagyok otthon. De nehogy azt higgye, hogy ezen sokat filozofáltam, nem kerestem önmagamat úgy, ahogy a mai fiatalok. Engem úgy tanítottak, hogy a legnagyobb erő saját magunk leküzdéséhez szükségeltetik, a fiatalkor első számú erényei a fegyelem és az önuralom. A mostani fiatal generációk azért nem kezdik el idejében építeni a jövőjüket, mert úgymond önmagukat keresik, és nem veszik észre, hogy mindennek megvan a megfelelő ideje. Először tanulni kell és dolgozni, és közben az ember úgyis megtalálja önmagát.
Ön miért a kozmetika világában találta meg önmagát? Első parfümjei – a King David for Men és a Bat Sheba – egyből világhírűvé váltak a hatvanas években.
– Amióta az eszemet tudom, a kozmetika és a parfüm érdekelt, az ebben való professzionalizmus volt az életcélom. Nagymamám, Juliska már gyerekkoromban megtanította a házi kozmetika és a smink alapjait. Annyira szőke voltam, hogy a szemöldököm szinte nem is látszott. Nagymamám fogott egy szál gyufát és kihúzta nekem, hogy szép legyen… A Rajk-perben elítélt Pálfy hadnagy feleségét, Sármány Katit Debrecenbe deportálták, ő lett az én első kozmetikatanárom.
Ennyi előképzettség után a nagy ötlet végül mégis Izraelben jött. Katona voltam, éppen Jeruzsálemben láttam el fegyveres szolgálatot, és az őrhelyemről odalátszott Dávid király tornyának teteje. Néztem a tornyot és azon gondolkoztam, hová lettek azok az illatok, növények, szépségápolási cikkek, melyekről a Biblia beszél. Eszembe jutott Dávid és Bathsheba története. A király nagy gondban van a háborúi miatt, kimegy az erkélyére, ahol megcsapja az orrát egy csodálatos illat. Kinéz, hát a szemben levő ház tetején egy gyönyörű nő fürdik. Átküldi érte az embereit, és megtudja, hogy a nő Bathsheba, a legjobb hadvezérének felesége. Jönnek a kétségek, a vívódás vágy és lojalitás között, de a király akkor inkább a vágyat választja. Bathsheba teherbe esik, és a király, mint annyi bölcs zsarnok, megöleti kedvenc hadvezérét. Isten azonban megharagszik rájuk, és a gyermekük meghal. A király aztán sokszorosan megbűnhődik vétkéért és vele bűnhődik szeretője is. Végül mégis feleségül veszi, és a frigyből megszületik Bölcs Salamon. Na látja, ennél jobb sztorit nem lehet kitalálni, ilyet csak a Bibliában olvashatunk. Ahogy ezt végiggondoltam, már meg is született a parfüm alapötlete, pedig még taknyos kölyök voltam, és olyan messze álltam a megvalósításától, minthogy a holdba repüljek.
Hogyan lett mégis egy korszak mementója a két illat?
– Hosszú út vezetett odáig, és csak annyit tudtam, hogy parfümmágnás akarok lenni. Mikor leszereltem, csináltam egy kis kozmetikai szalont egy fodrászat sarkában, de édesanyám egy nap bejelentette a családnak: „Márpedig Judit Párizsba utazik, mert megvan a tehetsége, és fiatalon kell elkezdeni.” Nagyapámnak volt egy barátja Svájcban, ő intézett el mindent: hajóra ültem és egy fillér nélkül megérkeztem Párizsba. Az iskola, ahová jártam, a világ egyik legjobb kozmetikai tanodája volt. Két évig maradtam a fővárosban, tanultam kozmetikát, kozmetológiát, kozmetikai vegyészetet, parfümöt. Akkoriban ezt a képzést úgy hívták hogy „Charm School”. Nem manökeniskola volt, de mindent megtanítottak: hogy állj föl, hogy ülj le, kit kinek kell bemutatni, bár ezeket én amúgy is tudtam otthonról. Fantasztikusan jól éreztem magam és persze nagyon jókor is voltam ott, ’56-57-ben, a magyar forradalom és a Szináj-háború idején. Mindennap öt emeletet mostam fel lakbér helyett, este pedig mosogattam a Pigalle-on. Jól tanultam, nagyon tehetséges voltam, fegyelmezetten, szívvel-lélekkel dolgoztam, ezért sokszor engem hívtak az elit kozmetikákba helyettesíteni, ha valaki hiányzott. Franciaországban már ekkor is nagy divat volt borravalót adni, de én mindig hátratettem a kezem, és nem fogadtam el. Így aztán borravaló helyett meghívásokat kaptam. Többek között a Rothschild családhoz, akiket érdekelt a magyar lány, aki Izraelből jött. Az ismeretségeim másik része nem az előkelőségek, hanem az értelmiségiek körében alakult ki. A make up tanárom, Jean d’Athen egyszer azt mondta nekem: „Kicsikém, elviszlek délután a Fleurbe. Nagy hasznát fogod venni a nyelvtudásodnak.” Mint kiderült, az egzisztencialisták társaságába kerültem, olyan nevek voltak e kör tagjai, mint Jean Cocteau, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Jean Marais, Pablo Picasso és sokan mások. Mikor meghallottam, kikkel ülök egy asztalnál, tátva maradt a szám. Aztán majdnem minden héten ezzel a társasággal töltöttem az időmet.
Mikor hazatért, Izrael még javában a létéért küzdött. Hogyan tudott megvalósulni ilyen közegben gyermekkori álma?
– Visszatértem Párizsból és férjhez mentem ahhoz a férfihoz, akit még a katonaság előtt ismertem meg, és akinek még bakfisként kijelentettem, hogy nekünk egyszer parfümgyárunk lesz. Gáti Dezsőnek hívták, és majdnem elájult a szemtelenségemtől. ő alapította és vezette a híres izraeli Magyar Színházat. Olyan vendégeink voltak, mint Jávor Pál, Greguss Zoltán, Salamon Béla, Bársony Rózsi, Németh Marika. Miután ő egy impresszárió volt, fantasztikusan értett hozzá, hogyan lehet egy ismeretlen debreceni kislányt bevinni a köztudatba. Gyakorlatilag balkézről, a nullából épült fel a gyárunk. Három hónapra lejött a mentorom Párizsból, és hamarosan elkezdődött a gyártás. Az üveg egy régi biblia üvegkópiája volt, kézzel festve, így minden darab egyedinek számított. Anyám jobban tudta mi van a raktáron, mint a komputer, apám pedig – mivel jól értett a nőkhöz – a tesztelő bizottság elnöke lett. Családi vállalkozásban csináltuk, és ehhez jött egy fantasztikus amerikai üzlettárs, aki megtanította nekem a nagyban való gondolkodást. 1961-ben egy nemzetközi konferencián elsőként hívtam fel a nyilvánosság figyelmét a Holt-tenger anyagainak pozitív kozmetikai hatásaira, melyet aztán a nemzetközi szakirodalom is átvett. 1968-ban megnyertem az Amerikai Csomagolási Intézet Oscarját, majd a német és az olasz csomagolási díjat is. 1971-ben a luxusparfümök kreatív Oscarját vittem haza.
Miért kellett nem sokkal később mégis mindent nulláról újraépítenie?
– Másfél év alatt szinte mindenkimet és mindenemet elvesztettem: meghalt a férjem, az apám, a kisfiam és az édesanyám. Egyedül maradtam özvegyen egyetlen kislányommal, Julikával, a kiskutyámmal és egy nagy gyárral. Képtelen voltam egymagam továbbvinni a dolgokat, felvettem a legjobb igazgatókat, akik jól becsaptak. Végül pedig a családunk legjobb barátja betett hozzánk egy olyan politikust, aki éppen akkor nem tudott érvényesülni a közéletben, ezért inkább kifosztott öt gazdag özvegyasszonyt, köztük engem is. De ezt is túléltem. A kislányomat kiküldtem egy svájci intézetbe, hogy ne maradjon otthon egy szomorú mamával, ahol diplomát szerzett idegenforgalomból és megtanult hét nyelvet. Én pedig kimentem Párizsba tanáromhoz és mentoromhoz, aki megtanította nekem, hogy hogyan kell egy kozmetikai terméket, parfümöt megalkotni nulláról egészen addig, hogy kitesszük egy áruház polcára. Ha ezeket a folyamatokat előbb megértem, nem tudtak volna kisemmizni. Nagyon gyorsan jött az első ajánlatom, ami kifejezetten jót tett a hiúságomnak. Egyik barátomnak volt egy nagy gyára Bangkokban, aki meghívott, hogy készítsem el az Oriental Hotel illatát. Ekkor jöttem rá, hogy ennyi erővel akár egy egész nemzet illatát is meg lehet kreálni, ha eléggé megismerem a történetét és a művészetét. Tudja, mi kell hozzá? Tanulni, tanulni, tanulni, nyitott szemmel járni és egy jó csapatot építeni. Így született meg Thaiföld nemzeti illata, az Oriental. Ennek nyomán később megalkottam a Suva of Fidjit is, Fidzsi-szigetek nemzeti illatát. Aztán jött a Flame of the Sheraton, láng formájú üvegben, valamint egy megrendelésem H. Sterntől, a világ egyik legnagyobb ékszerészétől, akinek létrehoztam az első drágakő-parfümöt, L’Esprit de Perfume néven. A drágakő egy parfümös üvegben található, melynek kontúrja olyan színnel van befestve, mint amilyen a benne lévő kő. Egy másik barátom, egy orosz arisztokrata, a szentpétervári cári gyűjtemény aukciójáért volt felelős. ő arra kért fel, hogy alkossak egy VIP illatot az aukció résztvevőinek, melyet egy Fabergé tojásüvegben helyeztünk el. Ezeknek a munkáknak minden percét élveztem.
Magyarország illata hogyan illeszkedik bele ebbe a sikersorozatba?
– Ezt az illatot Pierre Bourdon, egy „Nagy Orr” alkotta meg. A üvege és záróeleme egyaránt porcelán, Szász Endre egyik utolsó alkotása, Mata János gyerekkori jó barátom grafikájával, aki a Kukori és Kotkoda című gyerekrajzfilmet is készítette. A Hungarian Rhapsody No 5., a magyar nemzet illata 2005-ben született meg, és még a Douglas parfümhálózat is kitette a polcaira.
Megmagyarázná mit jelent az a kifejezés a parfümszakmában, hogy „Nagy Orr”, mert egy hozzám hasonló laikus elsőre inkább Cyrano de Bergeracra gondol?
– „Nagy Orr”-nak hívják azt a kevés és tényleg kevés szakembert, akik a nagy parfümházak részére megalkotják a különféle illatokat a kreátor útmutatásai szerint. Ilyen „Nagy Orr” például az említett Pierre Bourdon, akinek vittem egy marék földet a régi debreceni házunk kertjéből, hogy legyen fogalma a magyar föld illatáról. A Hungarian Rhapsody No 5.-ben ezen kívül a magyar virágok illata van benne: gyöngyvirág, orgona, rózsa, ez keveredik a jázmin, az ámbra és a mirha illatával, amit kuriózumként egy csipetnyi paprika pezsdít fel. Ez a parfüm elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat, és 2007-ben többek közt ezért is kaptam Életmű Díjat és Pro Európa díjat.
Egy ilyen kreatív szakmai múlt során felmerülhet, hogy valamelyik alkotása kicsivel közelebb áll a szívéhez, mint a többi?
– Van egy kedvencem, ami 1996-ban Jeruzsálem 3000 éves évfordulójának ünnepére készült. Ez egy 24 karátos aranymedál, melynek egyik oldalán a régi Jeruzsálem tájképe, a másikon pedig a híres Bathsheba-üveg látható, a „nem is volt több olyan fűszerszám…” bibliai idézettel. Hatalmas öröm és kiváltság, hogy én lehetek az első ember a világon, akinek a munkája még életében állami medálon szerepel. Ha cinikus lennék, azt mondanám, hogy bőségesen el vagyok látva díjakkal. De miután nem vagyok cinikus, azt mondom: a díjaim végtelen büszkeséggel töltenek el.
2009. 08. 28. (XIII/35)
