hetilap

- Az a név, amit otthonról hoztam, nem volt kifejezetten művésznév. Bár, ha a mai fejemmel belegondolok, pont az lett volna a dolog bukéja, ha megmaradok Szabó László Róbertnek, mert ez annyira hétköznapi, hogy egy idő után ezzel tűntem volna fel. Aki még emlékszik a Kék fény című bűnügyi magazinra, az beláthatja, hogy a kilenvenes évek elején nem csengett olyan jól a Szabó és a László szorosan egymás után. Persze külső késztetések is közrejátszottak. Életem egyik emlékezetes jelenete volt, amikor bevittem a mappámat a HVG főszerkesztő-helyetteséhez, Horváth Zoltánhoz, aki átnézte a rajzaimat, és megmondta, hogy miért rosszak úgy, ahogy vannak. Nagy meglepetésemre mégis látott bennük fantáziát, de melegen ajánlott kiegészítésként egy művésznevet.

De miért nem Kócsag vagy Tobzoska?

- Eredetileg Ernő volt a becenevem, tudniillik, ha már László és Róbert, akkor miért ne Ernő is. A Marabut ösztönszerűen adtam magamnak, úgy jött, mint egy poén, aztán beleragadtam. Jó volt, mert három szótagos, amit szeretek, mélyek a magánhangzói, és egy ronda, kopasz, különc, dögevő, a világon mindenütt ismert madár képét sejteti. Ilyen nemzetközi névvel már bátran nekifutottam a külföldi karikatúrapályázatoknak is. Ám a „Robert Laszlo Szabo, alias Marabu" aláírású leveleimre legjobb esetben is csak olyan megszólítással kaptam válaszokat, hogy „Dear Mr. Marabu Alias".

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek