Tavaly ősszel az RTL Klubon futott Benkő feleséget keres című perverz műsor nézettségben felülmúlta a konkurensek szinte minden műsorát, mint ahogy korábban a kukkolós valóságshow-k is tömegeket szegeztek a képernyők elé. Az ilyen és hasonló produkciókat joggal sorolják a trashmédia („szemétmédia") kategóriába. Mi az oka, hogy megdöbbentően sokan hajlandók estéről estére szemetet fogyasztani?
- A válasz meglehetősen nehéz, már csak azért is, mert nem könnyű megmondani, hogy mi tartozik a trashmédia kategóriájába. Szemben a fizikai táplálékkal, a szellemi eledeleknél nem lehet egzakt módon meghatározni, hogy azok kire miként hatnak. Persze nem akarom relativizálni a problémát, és azt mondani, hogy akkor „anything goes", vagyis minden mehet, csak jelzem, hogy a határvonalak nem élesek. Megesik, hogy a magaskultúra is zavarba ejtően naturalisztikusan ábrázolja a világban és az emberben lévő rosszat. Vagy egy másik példa: a mulatós zenét kínáló műsorok egy Bartók rádión nevelkedett, művelt zeneszeretőnek vélhetően komoly lelki sérülést okoznak, de ez nyilvánvalóan nem jelentős erkölcsi probléma. Szemben például azokkal a reality műsorokkal, ahol a szereplők kihasználtan nemcsak a maguk, hanem - a producerekkel közreműködve - tulajdonképpen a néző emberi méltóságát is meggyalázzák. Vagy azok a beszélgetős műsorok, ahol kiárusítják az emberek sorsát, nyomorúságát, és az még súlyosabb eset, ha ezt mondjuk egy orvos teszi, hiszen ezzel megszegi a hippokratészi esküjét.
Meg lehet egyáltalán határozni, hogy pontosan mi a szemét?
2010. 01. 22. (XIV/3)
