Mikortól kezdve lehet egy hatalmi struktúrát gonosznak nevezni? Lehet gonosz egy egész rendszer, vagy csak annak működtetői, a diktátorok?
- Könyvem vége foglalkozik voltaképpen a gonosszal mint olyannal, amelynek a szóban forgó két birodalom, a kommunizmus és a fasizmus csak konkrét politikai-történelmi megnyilvánulásai voltak. A gonosz nem egyszerűen rossz, hanem a rossz tudatos választása és a jó tudatos rombolása. Az államok is azért jöttek létre, mert tudjuk, ha az ember nem törekszik a jóra, akkor megmarad a rosszban. A jó államnak segítenie kell, hogy az ember a jót választhassa, és ne a rosszat. A gonosz állam ellenben kifejezetten az ember rossz tulajdonságaira alapoz, és ahelyett, hogy segítene megszüntetni az emberben lévő rosszat, kimondottan táplálja, ösztönzi, és fölhasználja a saját hatalmi céljai érdekében. Ez az igazi gonosz, ami a sztálinizmusban és a hitlerizmusban is megvalósult.
Megpróbáltam megérteni ezeket a rendszereket, az eredetüket, és különösen azt, hogy két ilyen borzalmas eszmének hogyan lehetett ilyen tömegtámogatottsága, mégpedig fanatikus és őszintén átélt módon fanatikus tömegtámogatottsága. Tudjuk, hogyan zokogtak milliók, amikor Sztálin meghalt, vagy hogy Hitler hogyan tudta a közönségét szinte hipnotikus állapotba hozni. Az ilyen totalitárius rendszerek mind valós, gyötrő életproblémákból nőttek ki, amikre a filozófusok - nemcsak Marx, hanem Hegel, sőt már Platón is - megpróbáltak egy tisztán elméleti választ adni. Az elméletet aztán mások megpróbálták megvalósítani, és lett belőle, ami lett.
2012. 01. 13. (XVI/02)
