Könyve Sztálin és Hitler összehasonlításával kezdődik. Miért lényeges a személyiségük összevetése ahhoz, hogy megértsük Kelet-Európa 20. századi történelmében a Szovjetunióval kapcsolatos vitás kérdéseket?
- A rendszerváltással került előtérbe az a megközelítés, miszerint a fasizmus és a kommunizmus problémája azonos jellegű, nincs különbség a két rendszer között. Ha az eltérésekről van szó, akkor elkerülhetetlen, hogy a két vezér figuráját össze ne hasonlítsuk. A sztálini terrort nem kívánom a hitleri bűnök alapján kisebbíteni, de míg az államszocializmusban a „nagy terror" idején ártatlan, politikai okokból megölt több százezer ember legyilkolása (1936-1939) papíron alkotmányellenes volt, addig a nácizmusban a faji alapú, hatmillió ember likvidálása a rendszer alapjából fakadt, nem szólva a második világháború több mint 50 millió halottjáról. Másrészt a Gulag nem emberek szisztematikus meggyilkolására jött létre, még ha nagyon sokan életüket is vesztették a kényszermunka-táborokban, ahová a foglyok körülbelül egyharmada politikai vádak alapján került. Ezzel szemben a németek gépesítették az emberölést a lágerekben, a létesítményeken belül gyilkoló üzemrészeket hoztak létre. Hitler célja a kommunisták, az „alacsonyabb rendű fajok", mindenekelőtt a zsidóság teljes megsemmisítése volt.
Sztálin szűkebb pátriájában hagyomány volt a vérbosszú. A Szovjetunió vezetőjeként a környezetében csak hozzá hű emberek lehettek jelen. Itt nem ismert tréfát, a személyét érintő „hűtlenséget", amelyet azonosított a rendszer iránti hűtlenséggel, kíméletlenül megbosszulta. Hitler az első világháborúban tapasztalt német-osztrák üzemszerű gyilkolást „fejlesztette" tovább az antikommunista és antiszemita, szovjetellenes politikai és ideológiai alapokon a német „élettér" kiszélesítése érdekében egy újabb, totális rablóháború útján.
2012. 04. 27. (XVI/17)
