Isaszeg és Gödöllő határában, a Jégmadár büfé előtt beszéljük meg a találkozót Zagyvai Andrással, az Okostojás feltalálójával. Ő egy fekete Landroverrel a közeli erdő irányából érkezik, majd az ablakon kiszólva „megyek előre” kiáltással vezet minket nem mindennapi otthonába. Jobbról és balról egy-egy halastavat hagyunk el, majd erdei utakon haladunk tovább. Kis idő múlva a földút hatalmas tisztásba torkollik, és feltárul előttünk a „tanya”: jobbról méretes ház, balról egy műhely, valahol messze hátul pedig lóistálló.
A ház maga is egyedi alkotás, saját tervezéssel és kivitelezéssel. Ez nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy eredeti foglalkozását tekintve egy építészmérnökkel van dolgunk. A világ zajától távol itt él családjával, szemlélődő életmódot folytatva Zagyvai András, aki újra és újra rácsodálkozik az élet apró-cseprő dolgaira. Olyanokra, amilyeneket a nagyvárosi mókuskerékben élő átlagember fel sem ismer, csak szótlanul elmegy mellette. Ennek az életmódnak a gyümölcse az Okostojás is, egy olyan labirintusjáték, amelyet alkotója csupán a saját és környezete örömére alkotott. Őt magát is váratlanul érte a hír, hogy a világon a legnagyobb megmérettetést jelentő IPP-n megkapta a neves matematikusokból álló zsűri nagydíját, a japán puzzle királyáról elnevezett Nob Yoshigahara-díjat.
Mi is valójában az Okostojás? Játék? Dizájntermék? Logikai rejtvény vagy esetleg képzőművészeti alkotás? A feltaláló szerint valahol mindegyik. Képzeljünk el egy vadcseresznyfából gyönyörűen kiesztergált tojásformát, amely már önmagában esztétikus, és a fogása is kellemes. Ezen pedig lyukak és minden irányba kiinduló vágatok találhatók, az összképhez pedig egy két végén gömbbel ellátott pálcika is hozzátartozik. A feladat csupán annyi, hogy a pálcát be kell helyezni a „start” lyukba, majd végig kell vezetni a labirintuson, és ki kell hozni a végén. Különböző nehézségi fokozatok léteznek, attól függően, hogy hány rétegű a labirintus a tojás belsejében. Menet közben előfordulhat, hogy a pálcikát át kell tolni a tojás túloldalára, s a megoldáshoz nemcsak logika, térlátás és kézügyesség szükségeltetik, hanem egyfajta intuíció is nélkülözhetetlen. „A valóságos életben is hasonlóan zajlanak a folyamatok. Az ember olyan összetett lény, aki döntéseit nem csupán száraz racionalitással, logikai alapon hozza meg. Döntéseiben fontos szerepe van a megérzésnek, az érzelmi állapotnak és az intuíciónak is” – mondja a feltaláló.
2012. 10. 12. (XVI/41)
