Pápa, bíborosok, KGB, ügynökök, összeesküvés. Ez így jól kiszámítható sikerreceptnek tűnik, de talán épp emiatt kockázatos is, hogy lehet-e újat kihozni a témából. Önt mi fogta meg a sztoriban?
– 1991-ben, amikor II. János Pál Magyarországon járt, mi vigyáztunk a pápára, persze nem egyedül, hanem a Vatikán biztonsági szolgálatával együtt. A látogatás során nagyon megragadott, hogy milyen rendkívüli profizmussal működött ez a csapat. Ez megmutatkozott mindenben: ahogy vigyáztak a pápára, ahogy összegyűjtötték a Magyarországra vonatkozó információkat és folyamatosan értékelték a helyzetet. Ugyanakkor ott motoszkált bennem, miként fordulhatott elő alig tíz évvel korábban ez a hatalmas kudarc, ráadásul hazai pályán, a Szent Péter téren. Egyszerűen érthetetlen volt, hogy egy ilyen titkosszolgálat mellett a merénylő töltött fegyverrel szinte testközelbe jutott a pápához. Aki az én szakmámból jön, tudja, hogy nincsenek véletlenek: az elkövető méterre pontosan tudta, hogy a hatalmas téren merre halad majd a menet, mikor ér oda a pápa, és ehhez képest neki hogyan kell elhelyezkednie. Ali Agca nem volt magányos farkas: nyilvánvalóan valaki nagyon precízen felkészítette, volt, aki odavitte a fegyvert a térre, másvalaki pedig a kimentését is előkészítette, bár ez végül nem sikerült.
Ez azért nem példátlan. Ronald Reagant sem amatőrök védték, John Hinckley mégis szinte ugyanilyen közelről rálőhetett. Ez a merénylet is 1981-ben történt, alig másfél hónappal a pápa elleni támadás előtt...
2012. 12. 07. (XVI/49)
