Ön hatgyermekes családapa. Ez játszik-e bármilyen szerepet abban, hogy milyen rendező?
– Hat gyerek mindent befolyásol. Azt az üzenetet hordozzák a gyerekek a létükkel, hogy a jövőnek is élni kell. Nem szabad csak a ma gondjaival foglalkozni, hisz tíz-húsz éves távlatokban kell gondolkodnia egy szülőnek. Másrészt a gyerekek gyógyírt jelentenek az önzés ellen. Az a szakma, amit művelek, mint minden művészeti ág, befelé fordítja az embert, mivel az alkotásra helyezzük a hangsúlyt, ami önzővé tehet. Engem a család folyamatosan rákényszerít, hogy az ént, az egót kicsit feladjam. Ez egyensúlyt teremt, és persze menekülési irányt. Olyan biztos pontot, ahová haza tudok menekülni. Szeretek együtt ébredni a családommal, én viszem az iskolába őket, együtt reggelizünk, ezek olyan rítusok, amelyek erőt adnak nekem.
Mély nyomot hagyott bennem, hogy amikor Koltai Lajos a Sorstalanságot rendezte, azt mondta, hogy nagyon nehéz a főszereplő-válogatás, mert a fiatalok szeme, tekintete nem őszinte. Nehezen, négyezer gyerek „átnézése” után találta meg a főhőst. Tudom, a színpadon – egy filmmel ellentétben – nem látszik a tekintet, de mennyire nehéz a szereplőválogatás? Mennyire nehéz egy Gogol-, egy Csehov- vagy Beckett-darabhoz főhőst találni?
2013. 02. 08. (XVII/6)
