2005-ben visszavonultál. Milyen megfontolás vezetett ide? Vagy nem is megfontolás, hanem hirtelen felindulás volt?
– Teljesen tudatosan készültem a visszavonulásra, egyáltalán nem felindulás volt. 15-16 éves koromtól kezdve már nem élveztem az úszást. Az egyetlen motivációt a versenyek jelentették. Sydney után egy paralimpiai cikluson keresztül tudtam még kitartani, de amikor Athénban megvédtem a címemet, ráadásul világcsúccsal, úgy éreztem, mindent elértem, amit a sportban el lehet. Már nem találtam olyan célt, ami ellensúlyozni tudta volna a napi edzések monotonitását.
A reggeli kelésekre, a feszes időbeosztásra gondolsz?