– A műveltség fogalmához akkor jutunk közelebb, ha a művelt ember eszményéből indulunk ki, és ezt történetileg szemléljük. Ez a humanizmusban alakult ki, és azóta tartja magát, bár a tartalma természetesen változik. A műveltség tartalmilag mindig valamiféle hagyományra vonatkozik, arra, ami már elfogadott, ami már átesett egy bizonyos szűrőn, úgymond kiállta az idők próbáját. A hagyománynak egy kanonizálódott formája.
Ön Műveltség és autonómia című tanulmányában azt állítja, hogy a humán műveltség hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember olyan autonóm személyiséggé váljon, aki adott esetben képes ellenállni egy diktatúra nyomásának. Mennyire igazolható ez? Hiszen például a náci vezetők között nagyon művelt emberek is voltak.
– A nagyon művelt náci létező figura, de nem tipikus. Az én érvelésem inkább logikai: lehetnek elméleti megfontolásaink, amelyek azt mondják, hogy a műveltségnek van köze az autonómiához. Alapvetően háromféle módon: az egyik, hogy a műveltség tesz képessé arra, hogy okokat is keressünk, a dolgok mögé lássunk. Ez szükséges ahhoz, hogy ne legyünk kiszolgáltatva mások ítéletének, hanem értelmezni tudjuk a különféle véleményeket. Ma nagyon hiányzik például a természettudományos műveltség, ezért az ember mindenféle okkult irányzatnak bedől, nem tud különbséget tenni, hogy ez most tudományos érvelés vagy sem.
2013. 06. 28. (XVII/26)
