A leletegyüttessel kapcsolatos híradások általában nem szólnak a műkincs keletkezésének körülményeiről, a történelmi kontextusról. Miről árulkodnak ezek a mesés ezüsttárgyak? Hova, milyen emberek közé repítenek minket az időben?
– A késő római Pannóniában járunk, egy igen gazdag ember házában, aki valahol a Balaton környékén lakott. A tehetős emberek sokszor vidéki nagy villagazdaságok fényesen berendezett épületeiben éltek, melyek közül szerencsénkre többet is ismerünk, bár teljes egészében még egy sincs föltárva ebben a provinciában. Ezek a villák tulajdonképpen farmok voltak, a hozzájuk tartozó, akár több száz méter kiterjedésű épület-komplexummal. A központi épület úgynevezett peristyliumos szerkezetű, ami egy oszlopos tornáccal körbevett nyitott belső udvart jelent, és e körül helyezkednek el a díszes vagy kevésbé díszes helyiségek: lakószobák, konyha, fürdő, gazdasági egységek, raktárak, istállók. Többről tudjuk, hogy a 4. században átépítették, kibővítették, valószínűleg éppen az olyan gazdagok, mint amilyen Seuso is lehetett, hogy alkalmassá tegyék a jelentős vendégforgalom számára. Egy ilyen korábbi villa központi helyiségének a mozaikja ismeretes a Balatonfelvidéki Nemesvámosról, amely évtizedeken át a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában volt, most pedig lent pihen a kőtárban. De magát az épületegyüttes szerkezetét is kitűnően be lehet azonosítani azokról a légi fotókról, amelyeket egy ifjú kollégám készített a Mecsek térségében és másutt.
Mit tudhatunk a Pannóniában uralkodó közállapotokról?
2014. 04. 11. (XVIII/15)
