hetilap

„De jó, hogy eljöttél, mi a neved? Engem Zsuzsinak hívnak, nagyon figyelj, mert most én jövök” – mondja egy állandóan mosolygó szőke hajfonatos lány, majd kiáll, és elénekli a szüleit hiába váró gyermek szomorkásan szép dalát. Utána nevet. A kőbányai Down-otthonban, egy előadás próbáján járunk, a szereplők vidámsága végig töretlen. Táncdalaik szövegét, ritmusát, hangulatát meglepően kifejezően adják elő, legyen szó jelre váró énekesről vagy flamenco páros lendületes kettőséről, születésnapi köszöntésről vagy szerelmi csalódásról. Csoportos és egyéni jelenetek váltják egymást, a szünetekben a szereplők poénos beszólásokkal, sajátos ötletekkel rukkolnak elő – a látás-, hallás-, mozgás- vagy értelmi sérült jeltáncosok láthatóan szeretnek együtt lenni. A kétórás próba hamar véget ér, mialatt a tagok hamar körülveszik, befogadják a külső szemlélőt, aki azon kapja magát, hogy sajnálkozó kívül­állóból észrevétlenül a közösség részesévé vált.

A Napsugár Anna Zenei Jeltánc Társulat előadásai megteremtik az egységet a fogyatékos és ép világ között. A társulat naptára tele van, járják az országot, kulturális és esélyegyenlőségi rendezvények, fesztiválok és versenyek állandó vendégei. Harmincnyolc éves vezetőjük, Napsugár Anna feltett szándéka kezdettől fogva az volt, hogy a zene világát minél közelebb hozza siket és nem siket embertársaihoz. Lassan húsz éve foglalkozik jeltánccal, amit a jelnyelv, a tánc- és a pantomimművészet eszközeivel alakított ki, és amely mára hivatalosan elismert, sokak által művelt művészeti ág és gyógyterápiás módszer lett.

Anna megfogalmazása szerint a jeltánc mindenki számára hallhatóvá teszi a zenét, ez a sajátos kommunikációs forma lebontja azokat a falakat, amelyeket a siketek köré épít a csend világa. Már tizenhárom évesen elvitte egyik teljesen siket barátját Várkonyi Attila jótékonysági rendezvényére, és addig próbálkozott közvetíteni neki a zenét jellel, tánccal, mimikával, artikulált énekléssel, amíg a fiú rá nem érzett a dalok hangulatvilágára. Amikor fellépéseik során a hallássérült és ép nézők egyaránt felmennek a színpadra és követik Anna jeltáncát, akkor érzi úgy, hogy megérte dolgozni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek