Melyek azok az alapvető hibák a cégvezetésben, amiket szinte mindenhol elkövetnek?
– Rengeteg ilyen van, mivel az életben az egyik legnehezebb feladat egy szervezetet jól összerakni és vezetni. A legtöbbünknek az is meghaladja a képességét, hogy saját magunk életét jól vezessük. Egy szervezetben viszont, ahol már nemcsak egyedül vagyunk, hanem még további harminc vagy háromszáz emberért is felelősek vagyunk, elképesztő mennyiségű problémát kell tudni megoldani. Vezetés tekintetében az egyik legfőbb gond abból adódik, hogy a szervezeti modellek többsége abból a korból származik, amikor még más típusú vezetésre volt szükség, mint manapság. Majdnem minden, amit ma az üzleti életben látunk, az ipari korból ered, amikor nagyon-nagyon mások voltak a munkavállalók lehetőségei, igényei és jogai. Az embereket egyszerűen gépként, eszközként kezelték. Azt mondták a dolgozónak, hogy gyere ide, végezd el ezt a munkát, a végén pedig megkapod érte a fizetésedet, de ne kérdezz semmit, ne akarj gondolkodni. A munkavállalókat számviteli szempontból a mai napig költségként tartják nyilván, ezzel szemben a számítógépeket vagyoneszközként. Ez egy hatalmas blődség. Ha akarjuk, ha nem, az egész világ átlépett a tudásalapú társadalomba, ahol már az emberek olyan széles körű jogokkal rendelkeznek, hogy igazából akkor fognak csak jól dolgozni, ha önként adják a tudásuk és lelkesedésük legjavát. Ebből kifolyólag ma egy cégvezetőnek az a legfőbb feladata, hogy olyan közeget teremtsen a munkahelyen, hogy az ott dolgozó emberek „önként és dalolva” adják a bennük levő legjobbat. Ez már egy nagyon más típusú vezetőt igényel. Ennek első lépése, hogy a vezető ne eszközként tekintsen az embereire, hanem teljes emberként. Egy másik nagy vezetői hiba, hogy eltévesztik, mivel kellene tölteniük az időt. Nagyvállalatok igazgatóival beszélgetve kiderült: idejük kilencven százalékát az operatív munka végzésével töltik. Miért? Nem a vezetés lenne a feladatuk? Amikor pedig nem operatív feladatokkal foglalkoznak, akkor általában valamilyen menedzseri dolgot látnak el: aláírják a szabadságkérelmeket, nézik a jelentésben, hogy kinek milyen a teljesítménye, ám ez nem vezetői, hanem szervezési, menedzselési munka. Különbséget is szoktunk tenni a menedzserek (vagy főnökök) és a vezetők között. Főnök az, akinek beosztottjai vannak. A vezető pedig az, akit emberek követnek. Sőt, önként követnek.
Mi a különbség a két személyiség között? Számít-e egyáltalán valamit ennek megkülönböztetése egy cég működésében?
2014. 10. 22. (XVIII/43)
