Mit jelentett a 19. század hajnalán a nacionalizmus, és mit jelent napjainkban? Hogyan éljük meg a nemzeti identitásunkat?
– A nacionalizmus szót hallva az átlagember sokszor egy negatív tartalmú eszmére gondol, pedig ez nem igaz. A nacionalizmus a modern kor egyik legfontosabb eszméje volt, amikor a felvilágosodás és a liberális, szabadelvű, demokratikus eszmerendszer átformálta a világot, és létrehozta a modern államokat. A modern állam megszületése egyben a nemzetállamok megszületését is jelentette, a nemzet egy összekötő erőt jelentett a társadalomban, mert egy piacgazdaság, a kapitalizmus nem igazán identitásformáló erő. A közös nyelv, a közös kultúra, a közös értékek és normák viszont igen. Ilyen értelemben a nemzetté válás és a nacionalizmus nagyon pozitív szerepet játszott a magyar történelemben. Kétségek azért lehetnek az emberekben, hogy nemzet és nacionalizmus előreviszi-e a társadalom érdekeit a mai világunkban. A trianoni békekötés után egyértelművé vált, hogy a nemzethez tartozó kulturális csoportok, a nyelvi közösség megtört annyiban, hogy nagyon sokan határon kívülre szorultak, s más államok polgárai között találták magukat. A nemzeti közösség és a népesség elvén működő liberális állam polgárai nem fedték egymást. Ezért volt Antall Józsefnek az a híres megjegyzése a rendszerváltást követően hogy ő lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke. Ez nagy vitákat kiváltó megjegyzés volt, hiszen őt mint miniszterelnököt egy politikai közösség választotta vezetőjének, és egy politikai közösséget szervező állam lélekben nem szervezheti a társadalmat, csupán intézményekben. Ugyanakkor érthető volt, amit mondott, mert Magyarországon egy megélt tény volt, hogy a nemzeti kulturális közösség határai nem fedik le a politikait. Bibó István azt mondta a második világháború után, hogy a konfliktusok jó része, ami a 20. században végig jellemzi Európát, abból fakadt, hogy a politikai határok és az etnikai határok nem fedték le egymást.
Mit ért pontosan politikai és kulturális nemzetfelfogás alatt?