– A tiszaeszlári vérvádról nagyon sokan írtak már az elmúlt évtizedekben. Miért határozott úgy, hogy a legendás pert választja regénye témájául?
– Azért határoztam el, hogy meg fogom írni a regényt, mert a tiszaeszlári vérvád remekül példázza, hogy egy majdhogynem irodalmi fikció hogyan alakítja egy ország történelmét.
Az a koncepció, amelyen a büntetőper alapult, sok rokonságot mutat a néhány évszázaddal korábbi boszorkány- és a kicsit későbbi politikai koncepciós perekkel is. Ezekről nyugodtan állíthatjuk, hogy majdhogynem irodalmi jellegűek, noha nem művészi szándékkal jöttek létre.