– Több verzió is elképzelhető. Például lehet, hogy szép lassan kifejlődött nála egy paranoid kórkép. Sok embernél 35 éves kor felett megindul egy gyanakvó, sorok között is olvasó, hátsó szándékot is felfedezni vélő gondolkozásfejlődés. A szép lassú fejlődés során, illetve traumatikus élmények hatására pedig ez az állapot súlyosbodhat. Innen el lehet jutni odáig, ahová ő eljutott. Vagyis úgy érezhette, hogy a világ összefogott ellene, bosszút kell állnia és vissza kell jeleznie a világnak, hogy valami nem jól működik. Így juthatott el odáig, hogy ilyen cselekményen keresztül kommunikál. Maga az eszköz egy elromlott kommunikációként fogható fel. Üzen valamit a világnak magáról és a gondolatairól. Érdekes módon a paranoid embereknek az intelligenciája megtartott. Tehát nem hülyülnek meg, nem veszítik el az ítélőképességüket. Persze bizonyos területen igen, de az élet legtöbb területén nem fedezhető fel ilyen romlás. Ez lehet az egyik út.
A másik lehetséges verzió, hogy elindul egy olyan fejlődés, amit úgy hívnak, hogy organikus paranoid kórkép kialakulása. Amikor az agy elmeszesedik, vagy valamilyen agyi történés következtében bizonyos agyterületek elhalnak, vagy a teljesítési kapacitásuk csökken, így pedig más területek felerősödnek. Például csökkenhet a gátlás, míg az ellensúly felerősödik.
– Létezik, hogy valaki ennyi idő után elveszítse az együttérzés képességét?
2017. 10.06. (XXI/40)
