A BLM csak nyomokban képviseli a fekete polgárjogi törekvéseket.
Három fiatal afroamerikai aktivista – Alicia Garza, Patrice Cullors és Opal Tomati –, akik korábban a „Black Organizing for Leadership & Dignity” közösségszervezői képzésen találkoztak, 2013-ban összefogtak és közösségimédia-kampányt indítottak, miután egy 2012-es afroamerikai tinédzsert érintő gyilkossági ügyben az elkövetőt felmentették a bíróságon. Garza a történtek után Facebook-posztot írt, melyben kijelentette: „Számít az életünk, számítanak a fekete életek.” Cullor #BlackLivesMatter címkével továbbosztotta, Tomati is csatlakozott, és hamar hódító útjára indult a Black Lives Matter (BLM).
De kik is ők pontosan? Nos, honlapjuk tanúsága szerint olyan nemzetközi emberi jogi mozgalomról van szó, mely a feketéket érintő „rendszerszintű” erőszak, rendőri brutalitás, rasszizmus és büntetőjogi hátrányos megkülönböztetés ellen üzent hadat. Itt azonban nem áll meg küldetésük, a modernitás és befogadás jegyében fontosnak tartják, hogy kiálljanak az LMBTQ közösség, különösen a queer és transzneműek jogai mellett (nem meglepő, tekintve, hogy az alapítók közül ketten queernek vallják magukat). Hashtagként indult, de rövid időn belül online kampánnyá, majd utcai mozgalommá nőtte ki magát a kezdeményezésük.
2020.06.12. (XXIV/24)
