Messziről látszik, hogy Ön és Gémklub munkatársai szívvel-lélekkel végzik a munkájukat. Mikor szerette meg ennyire a társasjátékokat?
– Ha társasjátékoknak tekintjük a gondolkodtató kártyajátékokat is, az első komolyabb játék a römi és a kanaszta volt, amit a szüleim baráti társasággal játszottak, és már kisgyerekként találkoztam velük. Alig vártam, hogy én is kipróbálhassam őket, nagy élmény volt, amikor a felnőttek bevettek maguk közé. Az igazi modern társasjátékokkal való találkozás a gimnazista évek alatt történt, amikor egy barátom egy német társasjátékot mutatott meg nekünk, a Hase und Igelt (Nyúl és sün). Ez volt az első modern társas az életemben: olyan játék, melynek volt szerzője – akárcsak egy könyvnek –, aki adta a játék ötletét; és nem a szerencsén, hanem döntéseken múlt a játék kimenetele. Ennek hatására elkezdtem érdeklődni, hogy ilyen fajta modern társasjátékokhoz honnan lehetne hozzájutni. Ebben az időben Magyarországon a Monopoly volt a felnőttek társasjátéka, esetleg a Scrabble. Az új típusú játékokat akkoriban még külföldről kellett beszerezni. A baráti társaságunkból valaki lefordította, megtanulta, elmagyarázta a többieknek is, aztán játszhattunk.
Melyek voltak azok az első külföldi játékok, amik bekerültek a magyar társasjáték-kínálatba?
2020.04.17. (XXIV/16)
