Ön is, bátyja is, lánya is zenél vagy énekel. Ez a Gryllus-családban egy örökletes dolog?
– Mindenesetre vannak előzményei. Édesanyám majdnem zenész lett, 3 évet elvégzett a Zeneművészetin zongora szakon, de tanulmányait megakasztotta Budapest ostroma, és utána már úgy érezte, nem tud visszakapaszkodni arra a szintre, ahol lennie kéne. Így aztán pályát módosított, és a vegyész szakmát választotta. Eötvös-díjas feltaláló lett, úgyhogy megállta a helyét ezen a másik területen is. Édesapám kórusban énekelt, és hát egyáltalán, mindenki szerette nálunk a zenét. Egyik nagyapám csellista volt, ő tanított engem már kisgyerekkoromban ezen a hangszeren játszani. Szóval mindig jelen volt a zene, kezdettől fogva zenés környezetben éltünk.
Ha eddigi életművét nézzük, kirajzolódik belőle egy költészet-zene-gyerekek trió. Hogyan találkozott ez a három terület az Ön életében?
2020.05.15. (XXIV/20)
