A 2006 végétől – a bank és ingatlanszektorból – induló gazdasági krízis a sorozatunk első részében említett 1929–33 között lezajló nagy depresszió óta messze a legnagyobb csapást jelentette a világgazdaság számára. A válság oka rendkívül összetett, a szakértők azonban legfőképpen a bankok által felelőtlenül szolgáltatott jelzáloghiteleket és a mögöttük rejlő átláthatatlan pénzügyi struktúrákat teszik felelőssé. A fiskális folyamatok, amik a ’29-es válságot követően munkahelyek teremtésével gyógyszert jelentettek a világgazdaság számára, a 2008-as válságnak éppen az egyik részleges kiváltói voltak. Az alapkamatok alacsonyan tartásának következményeképpen a kedvezőbb hitelek miatt nőtt az építkezések, beruházások száma, illetve a fogyasztási hitelek miatt a vásárlás mértéke is. Ez ugyan a GDP növekedését okozta az Egyesült Államokban, de az ingatlanpiac 2006-os telítődésekor már látni lehetett, hogy a mesterséges léggömbök kipukkadása meg fogja ingatni nemcsak az amerikai, de az egész világ gazdaságát.
Egyes szakértők már az 1990-es évek végén felhívták rá a figyelmet: a modern könyvelési technikák eredményeképpen nagy veszélyforrás, hogy egyre nehezebben átlátható a reális gazdasági helyzet, főként mivel a kormányokhoz közeli vállalatok igyekeznek minél szebb adatokat mutatni. Ez rövid távon jó megoldásnak tűnhetett, hosszú távon azonban beláthatatlan következményekkel járt.
Az Apple addigi történelme legjobb számadatait hozta 2008-ban.
2020.04.17. (XXIV/16)
