Sokan árultak már hamburgert, és nem önöké az első gyorsétterem. Miért döntöttek mégis úgy, hogy 2013-ban belevágnak a hamburgerbizniszbe, bővítve az amúgy is gazdag kínálatot?
– Alapvetően nem tartjuk magunkat gyorsétteremnek, inkább a fast casual vonalat képviseljük. Ez azért fontos különbség, mert ezzel 2013-ban az elsők között jelentünk meg Magyarországon. Akkor a minőségi street food fogalma itthon nem létezett, voltak a drágább beülős helyek, ahol kézműves burgert lehetett kapni, vagy a klasszikus büfékaja, ami legtöbb esetben olcsó, nem minőségi ételeket takart. Mi 2013-ban egy foodtruckkal jelentünk meg különböző rendezvényeken, és elérhető áron árultunk minőségi, kézműves burgert – ez akkor a maga nemében teljesen egyedülálló volt a piacon: jó minőségű, lekövethető alapanyagokból vásárolhattak „büféételt” az emberek. Bár azóta már tíz Zing étterem alapítása áll mögöttünk, de ebből az elvből a mai napig nem engedtünk; mi magunk gyártjuk az összetevőket a bucitól egészen a szószokig, alapanyagainkat pedig magyar kistermelőktől igyekszünk beszerezni – termelői méz a szószokhoz, kisüzemi liszt, szabadtartású csirkék, marhák...
Korábban kísérleteztek már hasonlóval, vagy a Zing volt az első vállalkozásuk?
2020.06.05 (XXIV/23)
