Az a kérdéskör, hogy a digitális forradalom mennyi jót, és ezzel együtt mennyi negatívumot hozott világunkba, eddig is komoly vitákat generált szakértők és szülők között egyaránt. Egészen biztos, hogy a generációk közti szakadékot soha nem látott módon elmélyítette. Persze a fiatalok igénye arra, hogy bizonyos mértékig túlszárnyalják elődeiket, hogy változtassanak az addig megszokott dolgokon, teljesen egészséges és a felnőtté válás része. Viszont semmiképpen nem adhat okot arra, hogy szülők és gyerekeik elveszítsék az egymás közti kapcsolatot és lezáruljanak a köztük lévő kommunikációs utak.
A szülők helyzetét nagyban nehezíti, hogy gyerekeik már a digitális bennszülött generáció tagjai, vagyis okostelefonok és közösségi oldalak jelenlétében nőttek fel. Ha valaki így szocializálódott, akkor két párhuzamos világ lakója, mert a világháló a valóság olyan új színtereit biztosítja számára, ahol fizikai korlátok nélkül zajlik egy másfajta élet, közösségi élményszerzés. Viszont a technológiai forradalom nyomán kiépült „szép új világ” működésének megértése és főként tudatos használata komoly kihívás elé állítja az X-generáció tagjait.
Nem is olyan rég még működött a facebookos leselkedés a szülők részéről, aztán „jött a bukta, amikor lájkolta a tinit a nagyi”. A fiatalok persze pillanatok alatt alkalmazkodnak a helyzethez, meghagyták a klasszikus platformokat az idősebbeknek, míg ők újabbakra költöztek át; és a legkülönfélébb módokon biztosítják maguk és csevegőpartnereik számára a magánszférát – bámulatosan el tudnak bújni a kíváncsi felnőtt szemek elől. Nyomozó legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hol jár éppen a gyerek, miközben a fotelban kucorog egy telefonnal a kezében.
2020.05.08. (XXIV/19)
