A történet népszerűségére való tekintettel több filmes adaptáció is készült a regényből – egyiket éppen ez év elején láthattuk a mozikban. A több mint kétórás film – mely magába sűríti a négyrészes könyvsorozat 1-2. részének (a Kisasszonyok és a Jó feleségek) cselekményeit – nem vállalkozhatott arra, hogy mindent elmondjon. A hollywoodi forgatókönyv nyilván több időt szentelt a lobbanékony, feminista, írói ambíciókat dédelgető Jo karakterének kibontására, vagy az elit társasági körre és a gazdag férj után vágyakozó, művészi hajlamú Amy bemutatására, mint például a fiatal Brook házaspár kibontakozó családi életének feltárására. Az üzenet azonban a négy lány és szüleik mondanivalójával teljes, ezért jelen cikkünkben olyan fókuszból is szeretnénk olvasóink elé tárni az eredeti történetet, ami Greta Gerwig rendezéséből kimaradt.
otthon mégiscsak az a nagy kérdés: melyik ruha passzol a másnapi piknikhez?
Marchék családi helyzete nem túl szívderítő. Az amerikai polgárháború kellős közepén járunk, és a közéleti eseményeket élénk figyelemmel kísérő édesapa, Mr. March, tábori lelkészként támogatja a fronton az abolicionistákat – hosszú hónapokon át távol a családjától. Felesége és négy lánya ez idő alatt hősiesen igyekeznek helytállni a „hátországban”, az ő mindennapos küzdőterepük a szegénység. Margaretnek (becenevén Meg), a legidősebb lánynak vannak még emlékei fényűzőbb körülményekről: a köztiszteletben álló Mr. March egy jóhiszemű kezességvállalással pecsételte meg családja sorsát sok évvel korábban – barátja cserbenhagyta, a kezesség fedezete pedig a családi vagyon volt.