"Langyosnak" éppen nem mondható, érzelmektől sem mentes három és fél órás
vitát követően került sor a szavazásra, amelyben a képviselők több mint 70
százaléka támogatta a korhatárcsökkentést. A fő ütközési pontot azonban egy
másik törvényjavaslat jelentette, amely a befolyással rendelkező pozícióban vagy
bizalmi helyzetben levő felnőttek – például tanárok, gondozók – zaklatásától
kívánta megóvni a kiskorúakat, és ilyen kapcsolat esetén a 18. életév
betöltését követelte volna meg. A brit honatyák azonban ezt az indítványt 234:194
arányban elutasították. Jack Straw belügyminiszter a szavazás előestéjén
biztosította még hezitáló képviselőtársait: ha megszavazzák a korhatár
leszállítását, a kormány "megteszi a megfelelő intézkedéseket" a 16-17 éves
fiúk és lányok védelmében.
Az ügy parlamenti tárgyalását a homoszexuálisok jogait védő csoportok azóta
szorgalmazzák, hogy négy évvel ezelőtt a törvény 21-ről 18-évre módosította a
korhatárt. 1993-ig – még közös akarat esetén is – nemi erőszaknak minősült az
a homoszexuális kapcsolat, amelyben az egyik fél 21 évesnél fiatalabb volt. A további
csökkentésre tett kísérlet akkor nem sikerült. Most a szavazás éjszakáján ezer
szimpatizáns tartott nyilvános virrasztást, hangsúlyozva, hogy ezt a döntést csupán
az első lépésnek tekintik a homoszexuális polgárokat diszkrimináló törvények
felszámolásának folyamatában. A cél többek között a korhatár további, 14 évre
történő csökkentése, amelyet a családvédők és az anglikán egyház hevesen
ellenez.
A kormány hivatalosan semleges maradt az ügyben, Tony Blair miniszterelnök pedig
lelkiismereti kérdésnek tekintette a döntést. A kormányfő világossá tette, hogy ő
azon hívők közé tartozik, akik támogatták a csökkentést. Az ellenzők többségben
konzervatív képviselők, akik maguk mögött tudhatják az anglikán egyházat. George
Carey canterburyi érsek nyilatkozatában ellenezte a lépést, mondván, hogy rossz
üzenetet küldene a tinédzsereknek. Az egyházfő kiemelte: az államnak is feladata,
hogy "megóvja a fiatalokat azoktól az ártalmaktól, amelyekkel kihasználhatják
őket". Az érsek elvárja, hogy az állam világos képet adjon a tinédzsereknek
arról, hogy mi a helyes és sürgette, hogy a törvényhozás álljon ellen a
"mindenfajta életstílus legitimálására irányuló nyomásnak".
1998. 06. 27. (II/26)
