– Püspök úr, mi a véleménye Bárányi Ferenc lemondásáról?
– Egy együttműködési kötelezvény puszta megléte nem feltétlenül mérvadó.
Szokványos művelet volt, hogy a kihallgatások által elgyötört embereket
felszólították: a lediktált szöveget a "nemzet biztonsága érdekében el kell
vállalnia". Feltételezésem szerint több százra tehető az olyan dossziék száma,
amelyeknek nem volt folytatása, ezért az elkövetett cselekedetekből kellene
megítélni az érintetteket.
– Mit válaszolna Verestóy Attila szenátor azon kijelentésére, mely szerint nem
kellene semmiféle tiszteletbeli tisztséget betölteniük azoknak, akiknek kapcsolatuk
volt a Securitatéval?
– Elvben egyetértek azzal, hogy nem szabad kettős mércét alkalmazni, akár
tiszteletbeli, akár választott tisztségviselőről van szó: távoznia kell, ha a
szekus dossziék alapján erre okot találnak. Verestóy szenátor úr kijelentése
azonban nem elvi szinten mozog, hanem politikai álláspontot fejez ki: burkolt és
közvetett politikai támadást intéz az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ellen. Verestóy
jól tudja, hogy az én szekus kapcsolataim már évekkel ezelőtt felvetődtek és
megoldást nyertek, ennek nyomán a kolozsvári kongresszus meghatározatlan időre
újból a párt tiszteletbeli elnökévé választott, illetve megerősített ebben a
tisztemben.
– Szükségesnek tartaná a közéleti szereplők átvilágítását?
– A teljes átvilágítás szükséges lenne, hiszen még mindig a román
titkosrendőrség diktálja – a zsarolás módszereivel kezében tartva a polgárok és
a politikusok vastag iratcsomóit –, hogy ki becsületes, ki nem.
1998. 06. 27. (II/26)
