hetilap

Saira Aheman a Shirwa elnevezés? nyomorúságos munkatáborban, India egyik legszegényebb tartományában, Kandlában él. A Washington Post cím? napilapban megjelent tudósítás beszámol arról, hogy a tábor lakói az ország különböző részeiről érkező, rozoga viskókban élő szegény munkások. Azzal keresnek megélhetést, hogy a parti sziklákról puszta kézzel vakarják le a sót. A fehér sóról visszatükröződő napfény miatt tucatnyian megvakulnak, mások bőrbetegségeket kapnak, a nyílt sebek pedig a hőségben hamar üszkösödni kezdenek. Egy teljes család gyakran napokig dolgozik, mire összegyűjt egy tonna sót, s ezért nem egészen 4 dollárt kap. Az emberek mégis önként jönnek és vállalják el a gyilkos munkát – ugyanis nincs más választásuk. Pár hete Saira egész családját megölte egy ciklon, ami több száz kilométeres sebességgel száguldott végig Shirwán. A vihar és a forró levegőben sisteregve lezúduló esőtömeg elől a tábor lakóinak nem volt hova menekülniük. A táborból csak romhalom maradt. A ciklon tízezer munkást söpört el. A vihar után a tenger által partra sodort holttesteket a kormány rendelete értelmében kerozinnal lelocsolták, és a fertőzést elkerülendő azonnal elégették. A 950 millió lakosú Indiában egyébként a tízezer jelentéktelen szám, még ha emberi életekről van is szó. Suhas Chakma, a Dél-ázsiai Emberi Jogok Dokumentációs Központ munkatársa szerint a kandlai tragédia jól példázza az indiai gondolkodást. "Ha ebben az országban valaki szegény, gyakorlatilag semmi értéke sincs az életének." Szerinte a kormánynak legalább 72 órája volt arra, hogy figyelmeztesse az embereket a közelgő veszélyre, ám ezt nem tartotta fontosnak: "Túlságosan is elfoglalták a politikai kérdések. Nem törődött azzal, hogy a ciklon miatt szegények ezrei fognak meghalni." Az Egyesült Államok több ízben bírálta már Indiát, amiért a nyomorban élők megsegítése helyett milliárdokat költ nukleáris fegyverek kifejlesztésére. A katasztrófát követően Japán 300 ezer dollárt ajánlott fel az áldozatok családjainak, India azonban visszautasította a segélyt, mivel korábban a kísérleti atomrobbantások miatt Japán gazdasági szankciókkal sújtotta Indiát. Suhas Chakma szerint "Indiában egy tehén nagyobb tisztességben részesül, mint egy emberi lény. Ha valaki egy szent tehenet elüt Újdelhi utcáján, az őrjöngő tömeg azonnal ráront, hogy meglincselje. Ám amikor a társadalom perifériáján élő emberek ezrei pusztulnak el, mint például Kandlában, mindenki csak a vállát vonogatja. Senki sem törődött velük, amíg éltek. Ki törődne velük most, hogy már meghaltak?" (Pátkai Mihály)